"Villámok vágtatnak felhőkön át
Fákat csavar ki újra a szél
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél

Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél

Bírnom kell bírnom még
Bírnod kell bírnunk kell még

Adj új erőt
Segits ha kell
Adj új erőt
Hogyha elbuknék

Adj új erőt
Segits ha kell
Adj új erőt
Hogyha elbuknék"

Már elég rég aktualizáltam a blogomat, így egy rövid átvezetés leírását szükségesnek érzem a két legfrissebb versenyélmény leírása előtt. A Hortobágyi verseny nem tartozott a legkedveltebb versenyeim közzé, nagy küzdelem során viszont sikerült behúzni a zsákba. Már talán akkor is éreztem kissé, hogy jól esne egy kis feltöltődés az év hátralévő részére, mivel elég sűrű és feszített programot állítottam össze magamnak, nemes célokkal.

A verseny levezetése után még sikerült egy 50 km- es hetet összehoznom, amiben elkezdtem tudatosan a hosszú futások gyűjtését egy 17 km-essel. Gondoltam, hogy ha ezt hetente növelem pár km-el, akkor jó kis erőnlétet gyűjtök. A rá következő hétben viszont olyat csináltam, mint futó pályafutásom kezdete óta egyszer sem, legalábbis ilyen hosszan. Szám szerint 13 napot hagytam ki, azaz futás nélkül tengettem a napjaimat. Ez persze nem teljesen való, mert volt itt regeneráló tekerés, forma 1-en való két napos ácsorgás/ülés a tűző napon, és Székesfehérvár bejárása 4 napon keresztül, illetve túra a Sós tónál. Persze a 20-22 koncertről, amin sikerült nem keveset ugrálni, bólogatni ne is beszéljünk (FEZEN). Szóval nagyon sok élményt sikerült gyűjtenem, és így is sikerült olyan szinten elfáradnom, hogy ne legyen időm, és kedvem épp a futáshoz. Lelkileg is sikerült feltöltődni, és ez a kis idő, amíg kiszakadtam a körből, annál jobban motivált a visszatérésre.

Ennek eredményeként sikerült azonnal belecsöppennem egy 4 fős közös edzésbe, aminek a végén már kicsit kapkodtam a levegőt, viszont korábban nem lett volna benne semmi extra. A következő edzésre már régi formámban tündököltem, kellemes erdei futást csináltunk, így a hétvégére örömmel csatlakoztam volna egy Oxigén maratoni pályabejárásra, de létszámhiány miatt saját kútfőből a Hadházi erdő lett a cél. Másfél két óra között terveztünk, viszont Anti bácsival sikerült egy kalandos futást összehozni, amit erőnlétileg bírtam, viszont a frissítés hiánya lelkileg kicsit megviselt, és ki is vett belőlünk rendesen. Nem lustaságból, de ezt már egyszer kifejtettem, szóval álljon itt control c control v módszerrel:

„Egy hosszú futásnak indult, ami meg is valósult, viszont kalandosra sikerült. A Hatházi út 5-ös kilométerkövétől elindultunk az erdőbe frissítő nélkül. Utólag ez hibának bizonyult. A szokásos erdős bolyongás után kilyukadtunk a Cégényi útra, ahonnan egy visszaforduló után sikerült egy kútnál némi vizet inni 50 perc környékén. Aztán eljutottunk a 4es útig. Forduljunk le, ne forduljunk le 1 óra környékén, 1,5- 2-t terveztünk, így az egyetlen értelmes erdőbejáraton túlfutottunk, és megtámadtuk az elkerülő utat. Persze az épülő hangfogó kerítés és a drótfonatok miatt benőtte a gaz a többi utat. Több kilométer után egy mázlis útbaigazítás (civilizáció!) után egy csapáson át bevágódtunk az erdőbe. itt már 1 óra 45 percnél jártunk, víz és szilárd anyag nélkül. Aztán kikötöttünk Bodaszőlőn, ahol a biztos útmenti kutaknak a nyomóvasát persze eltették. Halk káromkodások, megyünk tovább, elérjük a szanatóriumot, zárva, sehol senki. Na irány a Hatházi út, kerülni már nincs kedvünk, bele a susnyásba. Itt jött a bruttó időbe számító 15 perc gyaloglás, mivel 2 méteres gaz fogadott minket, a régi futóútvonal járhatatlannak bizonyult. de nagy küzdelem árán elértük az utat, és 1 kili levezetéssel az életmentő vízzel teli kocsit. A fehér hortobágyi pólóm citromsárga lett a virágportól. most ázik. 2óra 20 perc nettó idővel úgy 25 km jött össze. Férfimunka volt. Fél 11 körül estünk haza a 7órás induláshoz képest.
Rock and roll!!!!!!”

Bevallom kissé tartottam attól, hogy ismét nagy izomlázzal, fáradsággal fog járni a regenerálódás, de kis idő múlva már a mezőgazdaság forma 1-ét néztük traktorhúzó verseny formájában. A vasárnapi nap, pedig már fekvéssel és sok alvással telt, de jelentkezzen az, hogy kinél nem jön ez ki a hétvége felé. Az új kerékpárt kihasználva hétfőre tettem egy kemény keresztedzést, ami alatt a maratoni távot teljesítettem világrekord futóidő közelében. Elég erős tempót mentem, hajtottam a kerékpárt rendesen, így számomra ez a tempó elképzelhetetlen futás terén. Más dimenzió, meg kell hagyni. Két szokásos hosszúságú hétközi közös edzésünket pedig követte a hétvégi nagy megmérettetés. Még itt jegyezném meg, hogy nagyon örülök, hogy 3 fősre bővült az állandó csapatunk, egy 8 év birkózás után bekapcsolódó futótárs keretében, aki ezek előtt nem sokat űzte ezt a kiváló sportágat, viszont erőnléte lehetővé teszi neki, hogy a 10-12 km-es edzéseinket hősiesen teljesíti. Kezdetnek nagyon is jó, üdv köreinkben és sok sikert!!