A Kékes csúcsfutás után elgondolkodtam a jövőről a versenyekkel kapcsolatban. Az éjszakai futás biztos pontnak volt már tekinthető, és mivel futószezon van, így próbáltam minden hónapra bezsúfolni egy versenyt. Így került képbe a következő cél július közepén a Délibáb félmaraton, amit Augusztus közepén a Debrecen- i futókarnevál terepfélmaratonja követ.  Előtte viszont essen néhány szó az éjszakai futásról.

A felkészülésem jól sikerült, még ki sem hevertem a Kékest, máris szeltem a kilométereket. Összegyűlt 51 km egy hét alatt, aminek a csúcsa egy 17,5 km- es futás volt, meleg és párás időben. A frissítés miatt már szenvedős volt a vége, de a küzdelem szép eredménnyel zárult. A verseny hetében már kisebb távok voltak. Eleinte úgy tűnt, hogy egyedül megyek a versenyre a csapatból, viszont az utolsó pillanatban két futótárs is betársult, és fuvar is lett. Hajdúböszörményből egyébként is sokan teszik tiszteletüket a DKM rendezvényein.

A távhoz képest nagy felhajtás fogadott minket, befutó folyosóval, kivilágított rajtkapuval és a Rotaryról jól ismert futóórával a kapu fölött. A részvételi maximum 350 főben került megállapításra, pillanatok alatt beteltek a szabad pozíciók. Van igény a civis városban ezekre a rendezvényekre. Mindeni kapott egy láthatósági mellényt, ami nálam hiánycikk volt, mivel a sok xles változatból már rég kifogytam. Nagyon jól mutat a hátán az embléma, és a szellőzésével sincs gond, ügyes a kivitelezése. A láthatósági karkötővel adtak egy ördöglakathoz hasonló feladványt, mert azt mire egy futó sikeresen felteszi a karjára, letelik a szintidő. Külső segítséggel átvészeltük a problémát. Beszélgetés az ismerősökkel, a múzeumok éjszakájával egybekötött tűzzsonglőr bemutató megnézése után közeledik a rajt. Összefutok Dióval, mesélünk egymásnak nagyratörő terveinkről, beállunk a rajtsorba.

Miután elindul a mezőny, megpróbálok felvenni egy erős, de még kényelmes tempót, sokakat megelőzök. Tökéletes az időjárás, nincs meleg, a hűvös levegőt szelve léghűtéssel haladunk. Morvai Imi követ az első 2 km-en aztán gyorsnak ítéli a tempót, úgy vélem leszakad. Közben érem utol a következő csoportokat, néhányan hajrával biztatnak. Ráfordulunk a Nagyerdei körútra, ahol a látványtól tátva marad a szám, szó szerint tárt karokkal gyönyörködök az útvonalban. Úgy 5-600 méter teljesen kivilágítatlan területen sorban sorakoznak a mécsesek az útpadka mellett, mintha repülőgép kifutópálya lenne. Az ámulattól meghatva érünk vissza a világosabb területekre, ahol még mindig tartom az erős tempót, beállok egy srác mögé.

Úgy 7 kilométernél sikerül neki elgyorsulnia tőlem, érzem, hogy fogytán az erőm. 500 méternyi holtpont után örömmel nyugtázom, hogy nincs messze a cél, tartom a sebességet, utolérem az üldözött futót. Hátulról jön a kérdés mennyi van még hátra, úgy 500 méter, felelem. Imi végig ott volt mögöttem pár méterrel, nagyon szépet jött hosszabb sérülés után. Nem hagyom, hogy megelőzzön az utolsó métereken, nagy sprintet vágunk le, sikerül megtartanom az előnyömet. Megkapjuk a jól megérdemelt befutó érmet, amin a csillagos éjszakai égboltot ábrázoló levonó nagyon szépen fest. A fagyi kupont nem váltjuk be a hatalmas sor miatt, sajnos a fejlámpákról és a kisorsolt cipőkről is lemaradunk. kárpótol viszont az önmagamhoz képesti szédületes átlagtempó, ami 4 perc 22 kilométerenként, 8.8 kilométerre 38 perc 25 másodperces időt jelent. 10 percet javulok és dobogós vagyok  :P. Olyan hajnali 1 kor érünk haza, nem kell altatni, megteszi azt a fáradság.

Nagyon sikeres és kellemes versenyt zártunk, amit a DKM -nek köszönhetünk. Augusztusban a futókarneválon is magasan lesz a léc, viszont biztos vagyok benne, hogy ismét önmagukat felülmúlva fogják lebonyolítani a rendezvényt, és lehetővé téve nekünk, futóknak az önfeledt szórakozást.

A kánikula beköszöntött, a jövőben próbálok alkalmazkodni a nyárias időhöz, a verseny utáni jó tempójú 10 km bizakodásra ad okot. Aktiválni kell a teve üzemmódot, mert a Hortobágyon, ha meg jön a szokásos hőhullám, szélsőséges állapotoknak leszünk kitéve, és nem szeretném feladni a versenyt. Addig is városi közkutak, vizes sapka és óvatos tempó forever.

u.i.: köszönöm az előttem haladónak a diktált tempót, és Iminek, hogy üldözésével jobb eredményre sarkallt.