Edda Művek: Szélvihar: http://www.youtube.com/watch?v=j6G2hn1jUZU

A rotary félmaraton után nem sok időm maradt a pihenésre, elkezdtem gyűjtögetni a kilométereket a II. Nem Oda Boda terepfélmaratonra: http://korutfutok.fw.hu/eredmenyek/NemodaBoda.html. Egy pihenőnap után összejött egy 13,5 km- es futás, amit Fekete Antival tettem meg. A terepre való készülés miatt düllő utakat választottunk edzőpályának, ami később kissé rossz döntésnek bizonyult. Az utóbbi idők szárazsága miatt bokáig gázoltunk a porban, és szó szerint tele lett a hócipőnk homokkal. Legalább kevés jármű tette tiszteletét a közelünkben, mert amit távolról láttunk, masszív homokvihart kavart. Megvitattuk a Rotary tapasztalatokat, és beszélgettünk a sikeres felkészülésről. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy hajdan szép fasort a földdel tettek egyenlővé, pedig azt nem tépázta meg a pár évvel ezelőtti nagy vihar, és nem is veszélyeztetett lakott területeket. Izomlázam már nem volt, kis fáradtság és combizom beállást éreztem úgy 10 km körül, viszont ez nem jelentett különösebb problémát a hátralévő távon.

A csütörtöki napon ismét ketten indultunk el futni, a szeles időben, amikor ugyancsak lógott az eső lába. Kis késéssel értem a megbeszélt helyre, a gyors öltözködés során pedig nem vettem figyelembe, hogy leszakadhat az ég. Viszont enyhe szitálással megúsztuk, és még a nap is kisütött kicsit. Így a ruházat jó választásnak bizonyult. Anti nevezett a Vivicittá félmaratonra, így ezt az edzést átmozgatásnak szánta. Elfutottunk a böszörményi atlétikai pályáig, ahol már rótta köreit a Rotaryn maratonit teljesítő sporttársunk. Beálltunk hát mi i és futottunk 5-6 kört. Aztán elváltak útjaink, és indultunk is hazafele. Az órám 50 perce mutatott, mikor megérkeztünk, így én még tovább futottam kicsit egyedül. Megkerültem a csónakázó tavat egy kis terepezés gyanánt, aztán pedig beiktattam 3 nagyjából 3-400 méternyi gyorsabb futást is, amik kicsit kivették az erőmet.  Így összejött majdnem 12 km.

Szombaton eljött a hosszú futás ideje. A délelőttöt pihenésre szántam, a szeles idő bevallom kissé hátráltatott, de csak addig, amíg be nem öltöztem. Miután átbeszélgettük a délutánt kedves ismerősömmel, 6 óra magasságában beöltöztem, mintha téli futásra készülnék, viszont a szélvédelmet helyeztem előtérbe, és tudtam, hogy az idő múlásával szükség lesz a plusz rétegekre. Kihasználtam a mágnespántok okozta plusz szellőzést, és a cipzárokat se húztam teljesen fel, nehogy megfőzzem magamat. A céliramot 5,5 percesre lőttem be, amit sikerült is tartani. Frissítésnek egy kis üveg vizet vittem magammal, amit gondosan elrejtettem, azaz beleállítottam egy sövénybe. Az első kör elején örömmel vettem tudomásul, hogy a házak felfogják a szelet, viszont így feleslegesnek éreztem a kiöltözést, úgy éreztem meggyulladok. Azért a kör második fele megnyugtatott, hogy jó döntést hoztam, mert olyan pofaszéllel találtam magamat szemben, amivel ritkán találkozok. Ezt is sikerült leküzdenem, viszont a kissé szokatlan igénybevétel meglátszott rajtam, Az első kör végén jött az első fáradtság hullám, aminek szerencsére hamar vége is szakadt, amikor elértem a frissítőpontomat. úgy fél kilométeren keresztül cipeltem az üvegemet, aztán ismét elsüllyesztettem egy sövénybe. A második kör jól esett, holtpontom nem volt, a szelet is könnyedén leküzdöttem. A harmadik kör elején felvettem a frissítőt, és azt már a kör végéig magamnál tartottam. A lélektani holtpont ismét rám köszöntött úgy 17- 18 km magasságában, viszont ismét sikeresen átbillentem rajta. A szelet ekkor már inkább kihívásnak tekintettem, viccesen mondtam is neki magamban, fújj csak jobban, annál nagyobb lesz az erkölcsi siker. 19,5 km jött össze 1 óra 47 perc alatt, amivel az 5 és feles tempót teljesítettem. Ezt nagyon jó időnek tartom egy héttel a Rotary után, és a szeles körülményekhez képest.

Ezzel a hosszú futással zártam le március hónapot, ami rekordkilométer mennyiséget hozott. állandósult a kedd csütörtök edzésritmus, és előtérbe kerültek a hosszabb, 13 km körüli futások. Gyorsító edzésem kevés volt a Rotary miatt, inkább az állóképességre gyúrok az utóbbi hetekben, illetve próbálom kitolni a holtpontomat 20 km-en kívülre, hogy a félmaratoni távon ne jelentsen problémát az utolsó kilométereken. Márciusban szűk 214 km-t teljesítettem, bő 19 óra alatt, és túl vagyok egy sikeres Oxigén Kupa befejező fordulón, és az első nagyszabású félmaratonomon. Ezt a hónapot nagyon mozgalmasnak és sikeresnek tekintem.

Április eleje Boda jegyében fog eltelni, ahol a felkészülésbe valószínűleg beiktatom a tavaszváró 1/6 maratont: http://www.debrecenikilometerek.hu/statikus/versenykiiras_husvet.html.  Emellé vagy futok még néhány kilométert a Nagyerdőn, vagy pedig tempó futásra fogom felhasználni, mintha Oxigén Kupa forduló lenne. A sikeres Rotary felkészülést alapul véve, most két lazább hét következik, viszont még nem találtam ki a megfelelő edzéstervet. Valószínűleg kevés lesz a gyorsítás, és annyira hosszút se tervezek mint a tegnapi, viszont a kilométereket gyűjtögetni szeretném.

U.i. : Az előző blog bejegyzésem utóirata meghallgatásra talált, utólag több képet feltöltöttek rólam a Rotary versennyel kapcsolatban, aminek nagyon örülök.