A Rotary félmaratonra való felkészülésem véget ért. Az utolsó két hét ahhoz képest, hogy lazább volt mint a „csúcshét” még mindig mozgalmasra sikeredett.

A hideg miatt kevés gyorsító edzést végeztem az utóbbi időben, az alapvető cél is inkább az állóképesség fejlesztése volt. Viszont a szép tavasz kezdetet vétek lett volna kihagyni, így beiktattam egy iramjátékos edzést. Összesen 1,5 km be és levezetés mellé társult 6,5 km „száguldás” a körúton, ami kb 8 db 16 lámpaoszlop hosszú gyors és 12 lámpaoszlopnyi lassú futást jelentett. A vége felé kezdtem már fáradni, viszont az edzés háromnegyede egész kellemesen telt.

A keddi edzés, amit próbálunk állandósítani ezen a héten csak két főt számlált. A Rotary és a Nem oda Boda kibeszélésével gyorsan repkedtek a kilométerek, az előző napi iramjáték csak a futás végén éreztette hatását fáradtság gyanánt. Változatos útvonalon sikerült összehozni 14 km-t, aminek a végére még egy jó 6-700 méteres résztáv is belefért. Ezt egy jól megérdemelt pihenőnap követte.

Csütörtökön kifestettünk egy szobát, és megfőztem idei első slambucomat, ami egész jól sikerült. A közös csütörtöki edzés emiatt elmaradt, viszont elkezdtem gyakorolni a félmaratoni versenytempómat, amit az első körökre, úgy 5:30-ra lövök be, nehogy elfussam a verseny elejét. Kutya a pórázon, másfél km-es kör kitűzve, óra indul. Az átlagos futósebességem nagyjából tükrözi ezt a tempót, szóval, ha nem visz el a versenyen a tömeg, akkor nagy baj nem lehet. Kényelmesen telnek a körök, viszont a kitűzött 9 km-t nem érem el, hív a természet. Innentől indult el az 5 napos kálváriám, aminek során egy gyenge lefolyású, de alattomos bacilus kellemetlen perceket szerzett számomra. Tulajdonképpen sűrűn gyakorolhattam a résztávozást a szoba és a mellékhelység között.

Ilyen előjelekkel indultam el szombaton az Oxigén Kupa utolsó fordulójára. Az autó megtelt, a jó hangulatú utazás után elkezdtünk melegíteni. A nevezés az internetes előregisztrációval sokkal könnyebbé vált, amiért a szervezők dicséretet érdemelnek. Hajdúböszörményi csapatunkból többeknek reális esélye volt a dobogós helyezésekre ki-ki maga korosztályában, így mindenki megpróbálta a legjobbját nyújtani.

Az előzetes tervekkel ellentétben én sem „lustálkodtam” el a versenyt a félmaratoni edzéstempómat gyakorolva, hanem beleadtam, ami a csövön kifért, erőfelmérő címszóval. Egész jó helyre sikerült a rajtnál beállnom, keveset kellett előzgetni, megtaláltam a hasonló sebességűeket. Az első két kört átlagos tempóval futottam, és Fekete Anti közeledése miatt próbáltam kapaszkodni, mint Foxi a lábtörlőre, és épp utol is értem.  Viszont a harmadik körben ismét tudott újítani, amit én még korainak tekintettem, így ismét sikerült lemaradnom. A 3. kör végére utolért Imi és Nóra, aki az összetett kategóriagyőzelemért hajtott a mostani versenyen. Nagyon szép tempót jöttek, Imi átadta a felvezetést az utolsó körre, és ellépett tőlünk. Az igazság az, hogy inkább én vettem fel Nóra tempóját, de remélem, hogy legalább ebben a háromnegyed körben a közeledésem segített neki tartani a sebességet.

A kör vége felé aztán elindítottam a hajrát, ami elég hosszúra sikerült, és több helyezést is javítottam vele. Az időeredmény  46:29, ami fél perccel elmarad a rekordtól, viszont nagyságrendekkel jobban felépített verseny volt mint az előző, illetve az öt napos „betegségről” ne is beszéljünk. A célban nem álltam meg frissíteni, azonnal a mobilwc felé vettem az irányt, és később már megkönnyebbülve osztottam és fogadtam a gratulációkat.

Az előzetes célkitűzését mindenki elérte, amihez mindenkinek gratulálok itt is, és már csak a pénteki eredményhirdetés van hátra ebből a szezonból. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a futóverseny sorozatra, utólag már sajnálom, hogy kihagytam információ hiányában az októberi fordulót. Így is 50 km-t tettem meg itt versenykörülmények között inkább több mint kevesebb sikerrel. Az időeredményeim 46 és 49 perc közöttiek, amin megpróbálok majd a nyári őszi futószezonban gyorsító edzésekkel javítani, és átlépni a 46 perces határt. A jövőben is szeretnék részt venni ebben a nagyszerű sorozatban, gratulálok a szervezőknek. Hajrá Futás!

A vasárnapi nap kutyasétáltatással egybekötött gyalogtúrával telt, egyfajta levezetés gyanánt. A következő edzés ismét keddre esett, ahol egy kicsit ismét a lassabb tempóé volt a főszerep. Valóságos tömegsport volt, négyen is megjelentünk a szokott helyen. Útközben találkoztunk még két futótársunkkal, 6-ra bővítve a csapatlétszámot. Majdnem összeszedtünk 14 km-t, a tempó adatok nem túl pontosak a többszöri megállás miatt, viszont próbáltam a bruttó időt korrigálni. És szerencsére megszabadultam az alattomos bacilustól is.

A csütörtöki edzés ismét két fős volt, a verseny közelsége miatt kissé rövidítve, nagyjából 11 km távolsággal.   Igaz, hogy most a Rotaryra való rápihenés következik, viszont, ezt a 11 km-t így is be tudtam küldeni az Angyalszív alapítványnak, ígérem számíthatnak még a félmaratoni kilométereimre is. http://www.futotars.com/page/km-szamlalo-az-angyalsziv-alapitvany-tamogatasara

A félmaratonon két lazább első kört tervezek, ha később lesz még erőm, akkor gyorsítok. Az eredeti célidőm 2 óra alatt van, viszont szeretnék közelebb lenni az 1 óra 50 perces időhöz. A felkészülésem zökkenőmentesen zajlott, sikerült nagymértékben növelnem a kilométeradagokat, és a futótársak számát. A főpróba sikeres volt, most már csak az előadás van hátra.