A Yours Truly futás utáni napokban eléggé fáradtnak éreztem magamat, a szokatlanul hosszú távolság éreztette hatását. Így kedden csak egy rövidebb etapot futottam, mivel a combom úgy 5 kilométernél elkezdett jelezni, hogy még pihenne kicsit. Az indulási idő is estefelére csúszott, viszont így kiélvezhettem a tél utolsó rúgásait. Havazásban elég régen futottam, élmény volt nézni a csillogó hópihéket, csak úgy szikráztak a villanyfényben. Szerencsére nem volt nagy szél, így kellemes volt az idő egy 7 km-hez.

A heti kilométerösszeget figyelve ez a hét könnyebb hangvételűnek ígérkezik az előző kiugró 52 km-es után. Mégis úgy gondoltam futok egy hosszabb távot is. Hallottam, hogy az Újfehértói utcán kifele nem nagy a forgalom, így bevállaltam a szép napsütéses időben. Előzetes felmérések alapján 16 km-re jött ki a távolság háztól házig, előzetesen másfél órát tűztem ki célul időeredménynek. A jó idő eljövetelét jelezte, hogy néhány kilométer után megszabadultam a sapkámtól, ami már viszonylag hozzám nőtt a téli szezon alatt. Kaptam is érte egy kis „letolást” hogy minek volt rajtam a Yours Trulyn, de még annyira nem vagyok tapasztalt, hogy pontosan meghatározzam, miben is kellene teljesítenem a kilométereket az adott időjárási körülmények között. Mentségemre szóljon, akkor reggel még igencsak hideg volt az idő. Eleinte próbáltam az aszfalt mellett futni, a kissé bitumentörmelékes föld már elég jó állapotban volt, kissé vizesen sokkal jobban tompította az ütéseket, mint az aszfalt. Odafele szép egyenletes tempót mentem, alig volt forgalom, és még kutyák sem kergettek meg. Kevéssel a forduló előtt összetalálkoztam futótársammal, köszöntöttük egymást, és mindenki haladt tovább a kijelölt útvonalán. A forduló után kezdtem érezni, hogy mire vállalkoztam, de inkább fejben kellett összeszednem magamat a nagyobb távolság miatt, a hét eleji izomlázat már átadtam a múltnak. Az egyik kanyarban egy autós pár centire húzott el tőlem, pedig a teljes úttest szabadon volt, és az együttműködés halvány jelét sem mutatta, még a láthatósági mellényemet is figyelmen kívül hagyta. Kissé megijedtem, és emlegettem a felmenőit. Gondolkodni kellene attól, függetlenül, hogy neki ott bent valószínűleg nem esne baja, de igencsak megsínylené, ha kivasalna valakit. Bár ilyen gyengeelméjűek mindig is lesznek sajnos az utakon. Még mindig kényelmes tempóban közelítettem a város felé, de titkon remélve, hogy azért fogynak azok a bizonyos kilométerek. A várostáblát elérve már nyugodt voltam, innen már fél lábon is hazaszökdelek valahogy, de szerencsére simán elfutottam hazáig 1 óra 25 perc alatt. Ezt egy 25- ös után pár nappal elég jó eredménynek tartom magamtól, valószínűleg többször fogom megcélozni ezt az útvonalat. A telefonom GPS- e is elég jól muzsikált, az internetes méréshez képest csak 300 métert tévedett. Ha ezzel mérek, mindig teszek pár száz méter levonást, de 16 km-en most jól teljesített.

Ilyen előzményekkel vágtam neki az Oxigén kupa 5. fordulójának. Sikerült „konvoj”- jal menni a versenyre, csatlakoztam a hajdúböszörményi különítményhez. Itt is megköszönöm a lehetőséget, így sokkal kényelmesebb volt az odajutás, mint a buszos gyalogos kombinációval. És persze a társaságról se feledkezzünk meg. Ismét megismerkedhettem újabb futótársakkal, így bővítve a kapcsolati hálómat. Így már másabb a verseny hangulata, hogy van kinek szurkolni, és odafigyelni a másik eredményeire. Ezúttal is köszönöm a buzdítást, amit futás közben kaptam, sok erőt adott. A bemelegítésnél már kicsi éreztem, hogy a 16 km után lassabban és nehézkesebben mozgok, hasonlóan, mint a 25 km- nél. Végül is szokatlanul nehéz hét után voltam, de ez az érzés a rajtig elmúlt. Próbáltunk előre helyezkedni, mert a verseny az erdő állapota miatt a tartalékpályán volt, ahol 3 futónál több nem nagyon fér el egymás mellett a járdán. A Yours Truly futóknak Helyismereti előnyük volt a pályán, mivel itt köröztünk szám szerint 15-ször, Most csak 6 körre volt szükség a célba éréshez. A rajt kicsit viccesre sikeredett, kaptuk az instrukciókat, hogy 1 perc a rajtig, aztán fél perc, aztán még 20 másodperc és jött azonnal az indítás. Szóval az a 20 másodperc valahogy az időutazókat megszégyenítő módon kiesett. Motivált, hogy megpróbáljam megdönteni a 46 perc körüli rekordomat, így megpróbáltam gyorsan kezdeni. Rátapadtam két gyorsabb futóra, de főleg Fekete Antira. Két körön keresztül bírtam is tartani a lépést, de ott elkezdtem érezni, hogy ez nekem még magaslati levegőt jelent, és jelentősen visszalassultam. Bevallom a harmadik és ötödik kör között emiatt nem élveztem annyira a futást, kissé kimerültek a tartalékok, és többen meg is előztek. A biztatás hatására az utolsó kör viszont egész jól sikerült, a végén egy úgy 3-400 méteres sprinttel, amiben az éppen akkor feltámadó erős szembeszél sem hátráltatott. Az időeredmény 48:15, ami volt már jobb is. Viszont végül kiderült, hogy a pálya 200 méterrel hosszabb, mint az erdei. Így ahhoz képest, hogy a 3. 4. körben eléggé szenvedtem, nagyon jónak tekintem az időeredményt. Viszont azt a következtetést kell levonnom, hogy gyakorolnom kell majd a tavaszi, nyári szezonban majd a gyorsabb futást is néha, mert hosszabb távon ez még eléggé kényelmetlen. Persze ha az ember túlvállalja magát, ne is várjon más eredményt. Ismételten nagyon jó volt a hangulat, a későbbre halasztott februári forduló miatt két hét múlva ismét forduló lesz.