„Ne, ne adjatok semmit,
Ne, ne tiltsatok semmit,
Engedjetek saját utamon.”

Sajnos az elmúlt hetekhez képest hatványozottan megnőtt a szabadidőm mennyisége. A munkáltatóm nem a hosszú kapcsolatok híve, így ismét beálltam az álláskeresők táborába. Pedig a 2 héttel ezelőtti kevés futómennyiségtől eltekintve kezdett beállni a napi rutinom. Ezt viszont megpróbálom megtartani a későbbi időkre való tekintettel.

Az első fontos változás a futó „cuccaim” területén történt. Mint a legutóbbi blogbejegyzésem is bizonyítja, nagy dilemmába kerültem futócipő vásárlás szempontjából. Mivel ez a futó legfontosabb kelléke, nem sajnáltam a nagyobb befektetést. Debrecenben sajnos nehéz jó boltot találni erre a célra, nincsenek szakboltok, mint Budapesten. Hosszas internetes nézelődés után úgy döntöttem, mivel a Nike Dual Fusion St cipőmmel teljesen meg voltam elégedve, márkahű maradok. Az elsőszámú kiszemeltem az Air Pegasus volt, viszont meglepődve vettem tudomásul, hogy nem szállítottak most belőle egy darabot sem. Felpróbáltam hát a Lunarglide- ot, viszont azonnal éreztem, hogy szorítja a lábfejemet. Ennek eredményeképp felpróbáltam egy Air Vomero 6- ost ami kényelmesnek bizonyult. Eredetileg ez a cipő az elérhetetlen kategóriába tartozik, viszont most 20%-os kedvezménnyel, kb 29500 Ft- ért lehetett elvinni. Mivel ez nem került a kedvezménnyel együtt sokkal többe, mint az Air Pegasus, így a Vomero 6 mellett döntöttem. A formatervezését nagyon eltalálták, a csillapítása is rendben van, és pont megfelel a széles lábfejemnek, és a neutrális futóstílusomnak. Kétségeim csak a tartósságával és tisztításával kapcsolatban vannak, de remélem sok edzésen, versenyen lesz a segítségemre.

Igen versenyen is, mivel két kisebb verseny (nem hivatalos éjszakai félmaraton, Hajdúfutás 7,5 km) után beneveztem a II. Rotary félmaratonra. Ezt most még nagyon kedvezményesen lehetett megtenni, és fontos momentum volt azzal kapcsolatban is, hogy látható célokért tudjak küzdeni. Jelenleg kedv alapján edzegetek, annyi megkötéssel, hogy megpróbálok heti 30km fölött maradni, és minden héten futni 1-2 hosszút. Ezt novemberben, és december közepe, végéig szeretném tartani, aztán pedig elkezdek egy félmaratoni edzésprogramot. A téli résztávozásra viszont külön kíváncsi leszek (lehet-e egyáltalán), és remélem az időjárási körülmények sem fognak nagyban hátráltatni. A versenyen lehetőségek szerint szeretnék 2 órán belül célba érni, viszont az elsődleges hangsúly a célba érkezésen van. Nagyon várom már a versenyt, főképp a hangulatért, mert ilyen tömeges” megmozduláshoz”, és „felhajtáshoz” még nem volt szerencsém. Ez lesz az igazi első bál!

A hetemet két szokásos 7km-el kezdtem, viszont a második gyorsabban sikerült, és végül 35 perces pb lett belőle. Utólag belegondolva ez volt a régi futócipőm búcsúfutása, ami nem sikerült rosszul. A hét közepétől kezdte meg pályafutását a Vomero 6-osom. Mit ne mondjak olyan érzésem volt a régi cipőmhöz képest, mintha magas sarkúban futnék. Sokkal nagyobb a becsapódási zónája, és persze hatékonyabb is. Ezt az is bizonyítja, hogy néha futások után fájt a csípőm jobb oldalt, viszont ez elmúlt a cipőcsere után. A nehézkes indulás után hozzászoktam a cipőhöz, a táv végét pedig meghajtottam kissé. Nagyobb sebességnél csak úgy dobálja a lábat az aszfalttól az ég felé. Sikerült vele 3 napon belül elérni ugyanazt a 35 perc körüli eredményt, mint régi „fajtársával”. Úgy érzem néha gyorsabb futásra ingerel. Ezt egy szombati 10km követte, aminek az elején éreztem kis bizonytalanságot a talpbetétnél (lehet a zokni csúszott) de ez elmúlt 2-3 km múlva. egy tisztességes 51 perces eredményt értem el, ami szintén gyorsabb a nálam megszokottnál. Vasárnap délelőtt két óra kertásás volt a program, futkározni utána kevesebb kedvem volt, viszont egy szándékosan regeneráló 5km 6-os tempóban belefért. A hétfői 4 km pedig külön felkérésre született. Görkorcsolyás barátomat kísértem futva, viszont ismét tanúbizonyságot nyert, hogy akárcsak a gördeszka, a kori sem a legbiztosabb közlekedési forma. Az út rossz minősége, a nagy forgalom, és az emelkedők nagyban megnehezítették az előrehaladást, a futást is széttördelték. Így alakult ki a néhány megállással tarkított lassabb tempójú edzés. Ilyenre is szükség van, a társaság sok mindenben kárpótol.

Igaz, hogy a következő idézet által kitűzött cél elérhetetlen számomra egy futóversenyen, viszont ezt nem is így kell értelmezni. Egy bizonyos erkölcsi győzelemről és a célok eléréséről lesz szó elkövetkező hónapokban.

„Győzni fogunk, Győzni fogunk!
Nem állhat ellen senki már!
Győzni fogunk, Győzni fogunk!
Velünk a nép és velünk az ég.”