régen írtam blogot, de a hétvége eseménye megér egy új bejegyzést....csütörtök este kiderült, hogy egy ismerős visszalépett a nevezéstől, azaz a Balatonkörről, ami egy nap alatt teszi meg a 206 kilométert, azaz kerüli meg a Balatont
futok és versenyzek évek óta, kissé túlzásokba is esem a sok nevezéssel, biciklivel járok kb 6 éve télen-nyáron, fagyban, hóban és kánikulában, deeee mindezt Pesten s egyszerre csak max 20 kilométert megtéve, még sosem tekertem egyszerre 30 kilométernél többet, így kimondhatóan felkészületlenül álltam startvonalhoz, ráadásul nincs márkás kerékpárom, igaz 1 hónapja kaptam újat, bicikliszaküzletből, de névtelen kerékpár, igaz felszerelve mindennel /meg az sem utolsó dolog, nagy valószínűséggel megtalálom, ha kijövök pl. a közértből és nem lopják könnyen el/, s azt is hozzá kell tennem, én még életemben sosem váltottam sebességet, se a régi se az új bicajon....felmentem a lemeredekebb emelkedőn is izomból, tudom most sok ember furákat gondolhat az elmeállapotomról...ez van...vállalom...tipikus szőke nő vagyok
tehát elindultam egy versenyen, gyakorlatilag a legamatőrebb módon....úgy voltam vele, csinálom, amíg bírom...tehát pénteken este irány Földvár és a nevezési helyszín...ahol férfi névre, férfi méretű pólót kapva jött a bicajátvizsgálás....megfeleltünk, igaz a kormányművet meg kell húzni, meg kicsi csodálkozás is volt, hogy ilyen bicajról még nem is hallottak
átvizsgálás után irány a lángosos, kell az energia holnapra....szépen sorakoztak a bicajok a szélén az én járgányommal....aztán egy kisfiú meglökte az elsőt és a dominoelv alapján eldőlt az összes, legalul az enyém, az anyuka odaugorva a legalsóval kezdte a "rendbetételt", kirángatva a járgányomat, amibe beleszorult a következő pedálja...az eredmény...recsegő ropogó hangok a kerékpárlánc felől....irány újra az átvizsgáló...még épp ottvoltak...váltóelgörbülés....szuper...eddig se váltóztam, háát most sem fogok ezek szerint 206 kilométeren át....a szervízes persze rögtön felismerte az "egyedi" bicajomat....háát így indultam neki a versenynek
mivel nekem elsősorban a futás a fő "profilom", jövő héten indul a versenyszezon, gyakorlatilag minden hévégén félmaratonozom, valamint az, hogy a télen sikerült tükörjégen bicajbalesetet szenvedni, így úgy döntöttem, inkább a végéről startolok, mert nem szeretnék egy borulás részese lenne a bolyban
kb 20 km/h sebességgel a mentő és szervízautó előtt tekertem az első frissítésig...nem váltottam, a szervízben előző este beállított 5-ösben maradt a bicaj 206 kilométeren át....igaz, voltak kemény emelkedők és a nap is egyre jobban sütött, de mentek a kilométerek, fizikailag is rendben voltam, csak a tenyerem kínzott egy kicsit, a kesztyű ellenére éreztem, hogy a súlyom egy része a kormányra terhelődik....jöttek a pihenők, teltek az órák és élveztem a száguldást, hogy nincsenek lámpák, nem kell elsőbbséget adni, szóval egyszerűen csak jóóó volt....Keszthelyig...amikor is elkezdődött a pánik 4 órája
a Gyenesdiás pihenő után Keszthely felé vettük az irányt, amikor az erdő közepén defektet kaptam...tudom, hüle szőke nő, de mivel pesti vagyok, sosem terepkerékpároztam, így nem tudok egy ilyen helyzettel mit kezdeni, vállalom, ehhez tök hüle vagyok....olyan defektem lett, amivel nem lehetett továbbtekerni semmit, félreálltam és telefonon próbáltam a tartalékbelsőmhöz jutni, persze nem sikerült...a mezőny elhúzott mellettem és tény, senki nem állt meg....a végén ott volt a rendező, de ő is csaK annyit tett, hívta a szervízautót, ami persze nem tudott bejönni az erdőbe, így ki kellett tolni a kerékpár az erdő mélyéről...majd fél órás várakozás után megjött az autó /a szervízes felismerte egyedi járgányomat, ajaj már harmadszorra látja, ez nem jó jel:(/...a rendező elment, ment a mezőny után, gumi kicserélve, szervízautó is el...és én ottmaradtam tök egyedül úgy, hogy azt se tudtam hol vagyok...a mezőny egy órája elment, sehol senki és azt a tanácsot kaptam, a Balaton balra legyen mindig...kösz...térkép nincs nálam, de van fél liter vízem meg egy banán, meg a remény, elérem Fonyódot valahogy, de az kb 32 km...
elindultam, remélve nem tévedek el, mert nem vagyok jó tájékozódó és talán egy gyerekkori eset miatt nem szeretek egyedül ismeretlen helyen maradni....görcsösen szorítva a kormányt pedáloztam...néha meglepetésként szó szerint megtolt ismeretlen kerékpáros, az elsőnél a frászt hozva rám....mivel egy órával voltam lemaradva, már nem volt rendőri biztosítás, se rendező, se útbaigazító, s még sosem jártam erre, így volt jópár eltévedésem is...néha előkerült pár rajtszámos magányos versenyző, de olyan sebességgel száguldottak el mellettem, hogy pillanatok alatt eltűntek..volt egy "útitársam" kb 5 kilométeren át, majd ő is eltűnt én meg néha a könnyemet nyelve tekertem tovább...szomjas voltam, fáradt, de nem álltam meg, reméltem Fonyódon beérem a bolyt....végre feltűnt a fonyódi tábla, de a frissítés sehol, egyszerűen nem találtam meg, jahh mint később kiderült, Fonyódligeten volt....s egyszercsak észrevettem, hogy a belső uton, velem párhuzamosan bicajosok mennek, de már a végét láttam csak...ahh szóval itt a frissítőállomás, de nem mertem megállni, mert kezdett szürkülni és Földvár még messze és nem akarok egyedül maradni újra....tehát írány utánuk...a rendezők a végén...kinálnak vízzel, mert nekem már egy csepp sem volt, de nemcsak vízre volt már szükségem, energiám kimerültek Keszthely óta...meg kellett állnom egy lángososnál valami folyadékért, evésre nem volt idő...még sosem esett ilyen jól egy üveg cola....viszont a mezőny megint eltűnt....de legalább nem egy órányi távolságra...tehát felpattanás és megint megindult a száguldás utánuk...a kezem egyre jobban fájt, semmi bajom nem volt ezen kívül...váltó nélkül megvoltam eddig is, ahogyan ezután is...gyakorlatilag 206 km-t ötösben tettem meg
lassan besötétedett, de legalább időközönként mentek el mellettem versenyzők, nem volt az az iszonyú elhagyatottság érzetem, aztán feltűnt a Földvár tábla, vaksötét, semmi közvilágítás...és a cél
a leves, a kenyér szó szerint életmentő volt, reménykedtem, hátha én nyerem a tombola szuperkerékpárját a sors kegyéből az elmúlt 4 órai folyamatos száguldásért, de sajna nem...
megcsináltam, de az élmény csorba, otthagytak egy ismeretlen helyen, majd 70 kilométerre a céltól, egy NŐT, tökegyedül...tudom, nem szárazdajka egyetlen rendező se, deee senki nem gondolt arra, ebből lehetett volna nagyobb baj is és senkit nem érdekelt, vajon célbaértem-e....a tanulság sok, számomra is...most egy nappal később "nyalogatom" a sebeimet, mert vannak, lelki és testi is....kezem bedurrant, nem tudom kiegyenesíteni az ujjaimat, nincs bennük erő, pedig ma már nekem munkanap volt, izomlázam nincs, igaz az szinte sosincs ...a lelki?...hát az még meglesz egy ideig....mert megtört az a 4 óra, a könnyeim, a pánik és a sebezhetőségem....4óra 12kor kaptam defektet és este 9kor értem célba....5 órakor ébredtem rá, hogy milyen helyzetbe kerültem....lehet elkényemesedtem, a futóversenyeken nincsenek ilyen szituációk és egyszerűen felkészületlenül értek a fenti események...még annyit a végére..lehet, tipikus szőke nő vagyok, deee nem vagyok nyafka, aki ismer, tudja, friss törésekkel is versenyeztem, ebben volt lábujj és orrtörés is, a téli bicajbalesetem után is az orvosi ágynyugalom helyett Kaposváron -12 fokban és 40 cm-es hóban félmaratonoztam, tehát kényeskedésről szó sincs
15 óra mérlege...5 frissítőhelyi pihenő, egy óra tétlenség és 12,5 óra tekerés, aminek egy harmada a pánik 4 órája folyamatos tekerésben, gyakorlatilag étlen-szomjan ...jahh meg 206 kilométer az én egyszerű, váltómentes kis járgányomban:)
annyira élvezetesen, lendületesn írtad le, éppúgy, ahogy száguldottál, grat :)....sajnálom a csorbát,meg a pánikot, tudom, hogy ritkán kerülsz ilyen helyzetbe, de ezt akkor is jobb elengedni...semmi bajod nem történhet, ez legyen az alapállás!...hidd el tapasztalat:)....kitartást és szép versenyeket!
ps: én se váltok soha, pedig nem is vagyok szőke :D