Immáron 3. éve versenyzek, de még sosem futottam terepfélmaratont...Gödöllő jó lehetőség volt arra, hogy kipróbáljam ezt is...mivel nincs is messze, hamar regisztráltam magam...annyira hamar, hogy enyém lett az 1-es rajtszám...nahh szerintem ilyen sem lesz többé :)....korán odaértem és a kocsiban üldögélve lassan telt az idő, néha sétáltam egy kicsit és vártam a többieket, mert tudtam itt megint edzésonline tali lesz :)...aztán sikerült meglepnem őket :)....11kor start...igaz, már 6 hetes elmúlt a törésem, de azért biztos, ami biztos alapon rögzítettem leucoplasttal a lábujjamat...és nem is volt vele semmi gond...mint már írtam a Keszthely-i félmaratonkor, hogy lórúgásnyi gyógyszert kell szednem, amitől elszaladt a súlyom és most már egyre jobban érzem, hogy nem a szokásos "tömegemet" kell megmozgatnom../jahh..ma a futás után grammra annyi voltam, mint előtte, pedig csak a banánt ettem meg a csomagból, mintha nem is futottam volna 21 km-t :(../...szóval start majd nekilódultunk...az első pár kilométer még jól ment, hoztam a szokásos időmet, Runkáékkal azonos tempóban, majd egy idő után észrevettem, hogy lassulok, hogy minden figyelmemet az köti le, hogy a lábam elé nézzek, hová lépek...volt hatalmas sár, igaz, nem nagy részen, volt bokáig süppedő homok, keskeny ösvény. meredek fal, amin azt hittem, csak négykézláb juthatok fel...és egyszer csak azt vettem észre, egyedül maradtam....se előttem, se mögöttem senki...igaz, tudtam Forgi valahol utánamlehet, de nem láttam sehol....háát bevallom férfiasan, kissé berezeltem...talán egy kisgyerekkori élmény miatt, elég furcsa gondolatok futkároztak az agyamon...eszembe jutottak az erdei állatok, kóborkutyák és nyugodt már egyáltalán nem voltam...nem vagyok jó terepismerő, nem ismerem az erdei jelzéseket és csak abban bízhattam, nem tévedek el...elágazásoknál fehér szalag jelölte az utat, aztán sokáig semmi jele annak, jó helyen járok-e....de mikor felbukkant egy újabb szalag, megnyugodtam...igaz, a félsz megmaradt...volt futás, volt kapaszkodás a meredeken, volt óvatos letogyorgás a lejtőn, mert a szekszárdi leszáguldást itt nem lehetett megvalósítani...és lassan, de fogytak a kilométerek...a 12. után már nem vettem észre a kilométerjelzéseket így csak megérzésre és a frissítőket adó diákoktól tudtam meg, merre járok...volt 4 km-enként víz és szőlőcukor, de sajnos semmi más...jól esett volna egy kis izo vagy banán, de igazából így is lehet futni....a 18. kilométernél ismét nagy emelkedő jött...megzavartam egy meghítt szerelmespárt...szerintem nem számítottak arra, még fut itt valaki...majd egy önkéntestől megtudtam, Forgi még mögöttem van, versenyzik és már nincs sok hátra....ekkor már nem érdekelt, hogy mennyi idő alatt érek célba, vitt a lábam előre és örültem neki, nem tévedtem el...mert bevallom ettől rettegtem a legjobban, egy MP4 és egy slusszkulcson kivül semmi nem volt nálam...az utolsó 700 méternél kiértem az erdőből...ott állt a verseny szervezője, kedvesen köszöntött és megmutatta, merre fussak a célba....el is indultam arra, a temető mellett vitt az út, erre jöttünk a startkor is és én emlékeztem egy aszfaltos szakaszra...egyszercsak kétfelé ment az út, egyik az aszfalt felé, a másik a temető melletti ösvényre...és én szépen elindultam az országút felé....nem jött autó és elkezdtem futni..de valami gyanús volt, itt autók járnak, nem is kis sebességgel...ajaj...rossz felé jöttem, visszafordultam és irány az ösvény...még szerencse, hogy időben kapcsoltam....megláttam a templomot és tudtam, itt a vége...ránéztem az órára és döbbenten láttam, mennyi az idő...a célban már ment az eredményhírdetés és én szépen befutottam a közepébe...Runkáék ott vártak, annyira jól esett...köszönet itt is érte:)....plecsni, befutócsomag /itthon vettem észre L-es a póló, jó lesz hálóingnek:)/...és vártuk Forgit, aki végül szerencsésen célbaért....készültek képek, beszélgettünk egy kicsit, majd mindenki hazaindult....én levezetésképpen elmentem lakásfelújítani...igaz a csempesikáláshoz guggolni képtelen voltam, de mire a konyha is kefestésre került, addigra minden futás okozta fájdalom elmúlt...lehet, nincs is jobb levezetése egy félmaratonnak, mint a festés-mázolás, takarítás?....egyszóval, túl az első terepfélmaratonon...pocsék szintidővel /annál könnyebb lesz jövőre megjavítani:)/...de sérülésmentesen célba értem :)
bringamánia
Gödöllő-terepfélmaraton
Csandy | 2011-06-25 21:40:03 | 3 hozzászólás
3 hozzászólás
Bendeguz85
4898 napja
RunKa
4898 napja
Majd most szépen megszokod a terepfutásokat, általában klasszul ki vannak szalagozva. Engem egy kissé meglepett, hogy mögöttem vagy, holott úgy elhúzol mindig mellettem, mint az északi szél ::)) Hiába, nem szoktad a szántást, de ezt csak akkor tudtam meg, mikor beértél és mondtad, hogy ez az első tereped. Képzeld, nekem is ez volt az első tavaly :) az első hivatalos félmaratonom :) Most meg volt az első, jöhet a többi, ebben is nagyon hamar kikupálod magad, meg lesznek a tapasztalatok és nincs megállás ::)) Gratu, szépen mentél !
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gratula neked is. Helybeliként mondom, hogy a szervezőknek sikerült egy kifejezetten nehéz pályát összeállítani. Ha a google maps-en megnézed az útvonalat, akkor megláthatod, hogy végig egy dombgerincen futottunk fel és le. Kevés fogósabb emelkedő van a környékben, mint a hosszú vízmosás az autópályahíd előtt és az utolsó nagy emelkedő.