Megijedve a hétvégére ígért rosszidőtől hétfő-kedden futottam 16+9 km-t, aztán bíztam benne, hogy a hétvégén - ha másképp nem, legalább teremben - jól kiegészítem. Aztán a tegnapi nap több okból kiesett, és ma délelőtt sem voltam elvarázsolva az időjárástól, bár a széltől eltekintve egészen kellemesnek volt mondható.

Délben tehát nekiindultam, hosszúujjúban, hogy ne fújjon nagyon át a szél. Erre kisütött a nap, nem kevéssé lett melegem. 9 km-es kör után vissza a bázisra, pólóra le (vagy fel, ahogy tetszik). Egy újabb 9 km-es kör után hazamentem megenni a levest. Aztán egy 12 km-es után a pörköltet galuskával. Utána már nem volt kedvem többet futni.

Így a hét 55 km lett. Nem sok, de ezt már megszokhattuk. A hét nagy tanulsága, hogy kellene egy új cipő. Még van rá bő 3 hetem.

Közben kiderült, hogy a norvégok megkapták a nevezési díjam a júniusi maratonra. Remélem a szállás is rendben lesz, ezt még rövid időn belül tisztázni kell. A programszervezésre ráérek május táján is.

Csak erős idegzetűeknek! :-) 

Az utolsó körömön krimibe illő jelenetbe keveredtem. Úgy 20 méterre előttem egy barna gombóc viharzott az útra, maga mögött húzva egy barna madzagot. Az út közepére egy nagy gombolyaggá alakultak, bár a szembe sütő nap kissé akadályozta a látásom. A képet félelmetessé az iszonyú sivítozás tette. Én is egyre közeledtem, ekkor a "madzag" kecsesen elnyúló arasznyi ívvé formálódva visszaugrált az út melletti bokrok közé. Az áldozat lába még mozgott ugyan, de valószínűleg sorsa megpecsételődött. Amikor húsz perc múlva ismét elhaladtam ott, már semmi nem utalt a véres jelenetre.