Isten tudja mióta készültem, hogy ismét futócipőt húzok és nekindulok a terepnek. Utoljára a tavaly áprilisi Vivicittán futottam, előtte és utána is beettem magam a kondicionáló termbe. De aztán már az se ment. Sokszor nem a lustaság hanem a fáradtság volt az oka a nagy lazaságnak.

Az első dolog, ami ismét a fülembe ültette a bogarat, hogy a mobiltelefonomat okostelefonra cseréltem és az alkamazások között ráakadtam a Runtastic programra. Nagyon szerettem volna kipróbálni, de ez még bőven a télen volt és nem vonzott a gondolat, hogy délután az öt órai sötétedés közepette induljak el futni.

A következő dolog, ami ismét felrázott hogy megjelent a Men's Health magazin Runner's world különszáma. Nem bírtam ki, hogy ne vegyek egyet. Szó szerint belelkesültem, hogy "igen, visszatérek a futás ösvényére". Sokat olvasgatom, számomra nagyon hasznos cikkek vannak benne. De aztán megint elmaradt a nagy elindulás.

A harmadik dolog, ami viszont meghozta az "étvágyamat" egy 30 napos hasizom kihívás, amit nemes egyszerűséggel ismerőseim jóvoltából a Facebookon találtam. Június elsejétől indult a dolog egy esemény keretében. A kihívás kitalálója azzal a mottóval indított útnak: "For ones, who needs motivation like me!"

És, ma futottam. Jól esett. Bevallom, a zaklatott lelkiállapotom is hozzájárult ahhoz, hogy futócipőt húztam. És, ha egyszer lendületbe jöttem, akkor szeretném ezt meg is tartani. Kitűztem magam elé egy célt. Ha sikerül partnereket találnom, szeretnék benevezni az augusztusi tatai minimaraton váltójára. Nyár van, jó idő van - nincs több kifogás.

Ja, és még mindig adva a feladat: megtalálni a számomra legmegfelelőbb "pályát" itthon. Azt a kört, ami olyan, hogy akkor is elindulok futni, ha a hátam közepére sem hiányzik.