Nagyon nehéz egy blogot elkezdeni - szerintem. Mit is írhatnék le? Tömören a lényeget, jobb híjján:
Laza 6 év után kénytelen voltam nekiállni mozogni, mert 8 hónap volt az esküvőnkig, amin nagyon nem akartam dagat kismalacként főszereplő lenni. Az ötlet persze nem új volt, hiszen érleltem már legalább egy éve, de valahogy nem akaródzott megmozdulnom. 2009 novemberében már nem volt idő hova halogatni. Nekiálltam. Nem akartam semmiféle gyors diétát kipróbálni, véleményem szerint nem szabad ezekbe belemenni. Sok nehézség állt előttem, de itt vagyok most, 2010 júliusában, 1 hónappal az esküvő után, s úgy érzem, sokkal korábban is elkezdhettem volna, hiszen rengeteg energiát adott az elmúlt 9 hónap. Nem volt könnyű, eleinte nem is volt állandó, de megértettem: vagy komolyan veszem magam vagy elfogadom az akkori jelen állapotot állandóként (és 3 évvel előrébb tekintve még +20 kilóval). Szóval, nekiálltam, csináltam (kb február közepétől rendszeresen), eleinte persze csak az elipszistréner ment 10 percben és egy kis erősítés, aztán a végén 30-40 perc már nem volt kihívás. Futni kéne, gondoltam, bár ezzel ezer kifogásom, problémám volt. Aztán kaptam egy lökést, nem volt szabad elipszis, nincs más, futni kell. Futottam, 10 percet jó erős 8-as fokozaton. Jó volt, de a pokolba kívántam a futópad megalkotóját. Végül mégiscsak ez maradt, az túlzás, hogy szeretem, de a korábbi hozzáállásomhoz nézve nagyon jól megvagyunk mi ketten. :) Sajnos az adatokat nem írom csak júni közepe óta, de átlag heti 4-szer igyekszem menni, cél a min. 30 perc, ennél több még komoly kihívás vagy az 5 km. Volt egy háromhetes kihagyásom az esküvő és a nászút + nyaralás miatt, ez látszik is a teljesítményen, ha megvolt a 30 perc, akkor iszonyatosan szenvedtem, illetve a légkondi bedöglött párszor a konditeremben s abban a hőségben többször feladtam, mert a rosszullét kerülgetett nem egyszer. Ma már jó volt :) - mármint a légkondi persze.

Különös kapcsolatom van a futással, semleges, de mégsem. Nem szeretek úgy futni, hogy közben dumálnak hozzám vagy elvonják a figyelmemet, mert akkor totál szétesek, s az nem jó. Idén voltam én is a T-mobil futóversenyén, hogy hogy kerültem oda, azt nem tudom megindokolni - nem is tudtam akkor sem. Menjünk, mert. Mentünk, 3,5 km-es távon indultunk, amit korábban állandóként futottam. Akkor az még kihívás volt, főleg a jó kis steril körülmények között a konditeremben, a szabadtéri futás több ezer emberrel számomra halál, pedig szeretek versenyekre járni. DE a jó ég áldja meg, aki a gyalogosokat is beengedte és egyáltalán ennyi embert kerülgetni, totálisan összezuhanva értünk a célhoz. Bár totál negatív élmény volt számomra, én hülye azt mondtam a páromnak, hogy jövőre ugye jövünk ismét? Mazoista vagyok, mondta. Lehet, a franc se tudja honnan jönnek ezek.

Böngészgettem itt egy-két emberke edzésnaplóját, s most olyan kis semminek érzem a magam kis  5 kilóméterét, hogy nagyon. Kis csirke vagyok, elismerem, s olyan nagy kitartásom nincs hogy huszon-harminc és efeletti távokat fussak. Mély elismerésem ezeknek a futóknak, mást nem tudok mondani, hajrá.

Azt hiszem, kezdésnek ennyi elég lesz. :)