2011 február 19-20 -án megrendezték a 2. kistarcsai 24 órás úszást. Ezen részt vett pár vállalkozó szellemű ember innen az Edzésonlineról. Mivel volt szerencsém pár korábbi hasonló úszás beszámolóit végigolvasni, úgy döntöttem, magam is szerencsét próbálok. A szerencse mellettem állt, nem mondták, hogy rád, komolytalan amatőrre nincs szükség.
S biztos vagyok benne a legek csapatába kerültem, több nézőpontból is:
-
Mi voltunk, akik a legkomolytalanabbul vettük valószínűleg a versenyt, miközben mindenki komolyan igyekezett a csapatért teljesíteni.
-
Abban biztos vagyok, ezen csapat tagjai futották a legtöbb kilométert a verseny alatt, a verseny előtt, s (bár nem vagyok jövendőmondó) a jövőben is így lesz. Az is igaz, ehhez a kijelentéshez nem sokat tettem le a az asztalra, szóval ez nagyképűen hangzott.
-
Abban is biztos vagyok, hogy ez a csapat lendítette fel a legjobban a helyi kulturális nevezetességek életét.
-
Mi voltunk a legegységesebb csapat.
-
A mi csapatunk képviselői érkeztek a legkorábban a helyszínre.
…Valószínűleg még sok leget kihagytam, de hagyom mások fantáziáját is érvényesülni.
Szóval jó volt ebben a csapatban részt venni, miközben nem mellékesen sok tanulságot megismerhettem a 24 óra alatt. Pl. azt, hogyan úszok illetve nem úszok. Smarcsu köszönöm a kritikát, igyekszem majd tanulni. Hiszen Lenin olvtárs is megmondotta volt egykoron: ucsitszja, ucsitszja, ucsitszja.
S, hogy a verseny milyen volt? Öt sávon nyomult 20 csapat. Szó szerint nyomult, hiszen időnként komoly tülekedések, közelharcok akadtak a sávokban. Minden csapat, bárki-bármit mond ugyanannyit úszott. (24 órát). Na most meg már plagizálok, de igaza volt annak, aki ezt kitalálta.
Na azt hiszem itt is hagyom abba, ha már saját gondolatok nem jutnak eszembe.
Életképek:
Vajon fog sípolni?
Az egyik önkéntes masszőr:
Jól megéredemelt pihenés:
Mindenhol ott voltunk:
Liba, sorban:
Minden Blue?
A kritikus edzőnéni is bemutatta úszótudását:
A harcszintér: