Az idén XXVI. alkalommal rendezték meg a Vajasfok túrát, ami egy vízi túra Kalocsa és Baja között. A Vajas valószínűleg egy ősi Duna-ág vonalát követi, de ma csatornaként kezelik.

A túra szerda este kezdődött, amikor Kalocsán vert tábort a részvevők egy része, mivel csütörtökön reggel indult a mandula, akarom mondani az evezés. A résztvevők életkora a kilenc hónapostól a kb. 75 évesig terjedt, s az 1 személyes kajaktól, a nagyjából öt személyes kenuig sok minden jármű vitt minket a vízen.

Az első éjszaka különleges koncerttel kezdődött a békák trillájára a csalogányok feletek.

Csütörtökön aztán irány Miske egy 16 km-s szakaszon. Út közben két zsilipnél kellett átemelni a hajókat. Az első lassan olyan lesz, mint a Fehérvár áruház, azaz úgy tűnik ott mindig történik valami. Tavaly mi borultunk itt a vízbe, az idén pedig egy kutya esett a be, aki nem lát s őt kellett kimenteni. De szerencsésen sikerült. Itt figyelhettem meg, hogy meglepő mód mekkora sodrása van a víznek. (Megjegyzem a tavalyi borulásunkat követően nem mertem fényképezőgépet vinni magammal, így sajnos fotókon keresztül nem tudom bemutatni az út, a táj szépségeit. De azt elmondhatom, valami hihetetlen volt)A környezet főként nádasokon vitt keresztül, helyenként fás vidékekkel. Minden hihetetlenül nyugodt volt, és sikerült gyorsan elfelejteni a hétköznapokat.

Pénteken Miskétől Dusnokig vitt a viziút, kb. 12 km hosszban. Itt is jutott egy átemelés.

Dusnokon a vízparton vertünk tanyát, s meglátogattuk a falu egyik nevezetességét a Duduj kocsmát.

Tegnap Dusnoktól Ósükösdre kellett evezni, mintegy 17,5 km-en keresztül. Alig vártam ezt a részt, tudtam a legszebb szakasz jön. Így is volt. A nádasokat itt már felváltotta az erdő, a varázserdő. A Vajasfok itt kanyargott jobbra-balra. Aznap láttunk siklót, s béka hegyeket (őket láttuk napozni, ugrálni, úszni, s közben hallottuk, kluttyogni, brekegni, vartyogni s még ki tudja mi mindent csinálni. Aztán szitakötők cikáztak körülöttünk, átvágtak jobbról-balra balról-jobbra, vagy éppen ott kőröztek a fejünk körül. Persze vízimadarakhoz is volt szerencsénk a kacsától a nagyobb méretű szárnyasokig. Volt olyan aki a kenunkat csalogatta. Fel-felszállt előtte, majd később újra landolt, s mindezt többször megismételve. Felmerült bennem, hogy esetleg fészkelt s elcsalogatott a fészektől minden „betolakodót”.

S, ha mindezek mellett a vízre pillantottunk, akkor időnként a tavirózsában gyönyörködhettünk, vagy a víz alatti növényvilágot leshettük meg.

Aztán minden szép elmúlik egyszer, és mi egy átemelést követően egy új egész más szakaszba jutottunk. Itt két oldalt a nádas között vitt a növényleves, vagy inkább főzelék??? Nagyon nehezen lehetett lapátolni, mert folyton a növényekbe ért a lapát. A túra szervezője azt mondta 16. alkalommal járt itt, de ilyet ő sem tapasztalt.

Ma Érsekcsanádon át a Dunába folytatódott az út egészen Bajáig, de ide mi már nem mentünk. Egyrészt a kis kétszemélyes kenunkkal könnyebben borulhattunk volna, főként egy nagyobb motoros járművel találkozva, másrészt hajótársamat már nagyon várta kislánya, harmadrészt az idő is nagyon bizonytalanná vált (vártuk a szivárványt is), egyik pillanatban esett, utána sütött a nap, aztán viszont. De ez az út így is teljes volt telve csodás élményekkel.

S, hogy jobban képet lehessen szerezni a Vajasfok szépségeiről, itt egy videofelvétel egy korábbi vizitúráról a Vajasfokon.