Az 5 kilóméteres edzés kétharmadánál járok. Volt olyan edzés amikor nagyon nehezen ment Pl. a legelején majd az 5. menetben..., s volt amikor könnyebben. Amikor írtam arról, nehezen bírom, többen jeleztétek: ügyelj a pulzusra!!! Nem ment. Majd megint próbáltam és ismét nem ment. Szenvedtem is. A végére azt éreztem kifáradtam. Mindez az általános edzetlenségnek köszönhető valószínűleg.
Az utolsó három alkalommal azonban pozitív változások látszódnak. Az első alkalommal a háromból, meglepődtem mennyire más értéket látok, mint előzőleg. Jól esett, de nem akartam elkiabálni. A második alkalom becsapós. Hiszen jóval kevesebbett kellett futni, mint a legutolsó alkalmakkor. De most azt hiszem elmondhatom: elindult lefelé a pulzus.
S azt is, sokkal könyebbé vált mindezzel a futás is. Már nem fulladtam ki, sőt, azt az általatok sokat emlegetett mondatot is éreztem, igen most megtudnám ismételni újból a végén a kijelölt távot (Na jó ez lehet nincs így, de az érzés megvolt.)
Persze közeleg a nagy nap, s utánna jön az első igazi kihívás: az 5 km. Nem, azt hiszem a kihívás már megvolt. Elkezdtem, csinálom!!!
A saját megélésem és rövid tapasztalásom alapján vedd könnyedén és játékosan! Lehet, hogy a nagy gyakorlattal és maratoni távokkal a hátuk mögött lévő olvasóid ezel nem értenek egyet, de számomra lelkes, kezdő amatőrnek ez jelenti az igazi örömöt! Úgy megismerni a saját határaimat, hogy közben nem kell belehalni. Mert így szép és jó a lelkemmnek- az erőlét, az időeredmények pedig úgy is javulnak! KITARTÁS!!!