Ma családi vendégségre voltunk hivatalosak Mogyoródra. A család rendesen autóval ment, de én persze különöztem, és a futást választottam. Már korábban is megtettem ezt az utat: Zuglóból Rákosszentmihályon és Csömörön keresztül ungon-berken át 16 kili az út, kis kerülőkkel simán összejön egy laza kis félmari, gondoltam.
Ismertem az utat, de azért biztonság a dakotámmal mentem (garmin túra gps kütyü).
Éppen felszállt a köd, jó meleg volt, úgyhogy lazára (és rövidnadrágra) vettem a dolgot. Mint kiderült utólag, igen jól tettem..
Már Csömör túlsó végén hangos motorzaj hallatszott, de nem fogtam gyanút, gondoltam,ide hallatszik a Hungaroring. Ahogy közeledtem, egyre fülsiketítőbb lett a zaj, és a szemközti domboldalon feltűnt az emberek és autók tömege. Mint kierült, valami rally versenybe sikerült becsöppenem, illetve fordítva, az autóversenynek sikerült pont oda csöppennie, ahol az az én futóútvonalam, illetve dakotán m vezetett.
Kénytelen voltam utat módosítani, és ebben a dakota sajnos nemigen tudott segíteni. Hogy ne kényszerüljek 10-15 km-es kerülőre, kénytelen voltam belevetni magamat a sűrű bozótos-indás-szúrós dzsumbujba, aminek következtében a lábam tele lett vérző karcolásokkal (na ezért jó, hogy legalább nem volt rajtam a téli futónadrágom…). Felhívtam a családot, csak lássanak neki az ebédnek nélkülem, rám nem érdemes várni, bizonytalan az érkezésem.
Sajnos, így a tervezett félmari nem jött össze, időben viszont amiatt még jóval tovább tartott a futás, illetve a bozóttal való küzdelem.
Még sose találkoztam ilyen versennyel. Hát elég borzasztó. Az egész környék bűzlik a benzingőztől. Borzalmas hangjuk van ezeknek a járgányoknak. És a közönség - döbbenetes, mennyien voltak - , tisztelt a kivételnek, enyhén szólva is sajátos kultúrát képvisel. NEléggé furcsa lénynek tarthattak, mert amikor csak a közelükben kellett futni, folyamatosan érkeztek felém a szellemesnek vélt tapló megjegyzések. (ezeket most nem is idézném). Igazi trágár kiszólásokkal azért nem illettek - kivéve, amikor véletlenül felrúgtam 2 doboz nyitott sört, amit valamiért a földön tartottak, pont az én utamban…J. Üvöltöttek is utánam, hogy „a k… anyádat, b. m., öcskös, ,állj meg”, de én úgy gondoltam, hogy ’szégyen a futás, de hasznos’… J.
Miután átverekedtem magam a váratlan akadályokon, és meg kellett volna találnom a címet, a GPS is lemerült. (nem ilyen hosszú időre terveztem az utat, és csak félig feltöltött akkukkal vágtam neki) Úgyhogy még következett egy kis szerencsétlenkedés, eltévedés magában a faluban is. Úgyhogy mire megtépázva, össze-vissza karistolva végre befutottam, a társaság már az ebéd végén a desszertnél tartott.
Hát, eddig sem voltam az autósport nagy barátja, de ezután még kevésbé leszek…J