Hú, de jó volt a mai futás. Remek futóidő: hideg, eső, metsző szél. Igazi kűzdelem az elemekkel. Minden csupa sár, csupa hó. tengernyi tócsák, dagonya, csúszkálás. Nem kimondottan húsvéthoz illő körülmények, de nekem valahogy különösen jól esett  ez a mai extrém futás. Az elején még óvatosan lépkedtem, de aztán feladtam, és direkt nem kerültem ki a tócsákat, sártengereket, hanem toccs bele a közepükbe.  Látó-hegytől a Virágos-nyeregig még istenes volt a dolog, de visszafelé a sárga úton az agyagos cuppogós  néha azért már kicsit sok volt.

Nagyon jó volt, hogy szinte üres volt a hegy. Nem kellett kirándulókat kerülgetni, kuityákat hesssegetni, a semmiből hirtelen feltünő száguldó bringásoktól ijedezni, motorosokat átkozni. Ki az a hülye, aki ilyenkor arra jár?

Nos, azért vannak még ilyenek, ha futókkal nem is nagyon,  az ilyen perverziókhoz vonzódó nyakig sáros kamáslis nordic walkingos emberkékből meglepően sokat lehetett azért látni.

Nagyon régen esett ilyen jól a futás (pedig máskor sem szokott fájdalmat okozni...). Futottam volna még szívesen legalább még egyszer ennyit (ezért a 11 km-ért kár volt így összesározni a cipőt....), de sajnos szólított a kötelesség, azaz az elmaradhatatlan  ünnepi családi ebéd.