Na, újra ithon vagyok, túl a sérvtelenítésen és az ezzel járó kórházi élményeken Ma szerencsére eltávolították a 10 kapcsot, és ez azért sokat javít a közérzetemen és mozgásképességemen. Emiatt ma kicsit optimistábban látom a világot. A doki azt mondta, hogy 6 hét múlva leszek terhelhető. De én úgy érzem, hogy ebbe simán belefér, hogy a hónap végén elkezdhessek óvatosan futkározni. És akkor azért ez nem olyan szörnyű, mint ahogy a műtét előtt rosszkedvűen írtam, hogy legközelebb majd csak téli szerkóban fogok újra futmi menni.
Mindenestre ahhoz, amit itt a kedves sporik ajánlottak, hogy a pihi idején futás helyett azzal tartsam a lelket magamban, hogy olvasgatom a honlapon mások futóélményeit, és maratonfutás helyett majd menjek el szurkolni másoknak, hogy elgalább így átéljem a hangulatot, nos, ehhez igazából nincs valami nagy ingerenciám. Nem vagyok én annyira altruista (azért persze nem tuttam megállni, hogy be ne kukkantsak, és ne lássam, hogy milyen sokan voltatok a 7végén a félmarcsin! Gratula!)
Különben van a dologban valami jó is. Egyszerűen úgy alakult, hogy a műtét óta nem gyújtottam rá. Nem is tettem semmi fogadalmat, de ez talán már jelent valamit.... Mondjuk most semi ígérek semmit. Álítólag már most kéne éreznem a pozitív hatását a dolognak. Igaz, most kéne legjobban hiányoznia is a ciginek. Nos, én se rosszul, se jobban nem érzem a dologtól magam (igaz, korábban is csak napi 7-8 szálat szívtam - bár évekkel ezelőtt még legalább a dupláját). Ezért állítólag én könnyen le tudok szokni. Körülöttem a kemény láncdohányosok már mind leszoktak, csak én, a futóőrült kocabagós nem - talán épp azért nem. Nem éreztem úgy a szükségét a dolognak, mint azok, akik reggelente köhögési rohammal kelnek.
Úgyhogy nincs semmi elhatározás. Egyszerűen műtét után nem izlett az első cigi, és azóta nincs második. És talán nem is lesz? Akkor már csak ezért megérte a dolog????
Mindenestre egyenlőre a futás jobban hiányzik....