Nike félmaraton 2007

Avagy az első hivatalos félmacsim

7 órakor indultunk kisbusszal Kecskemétről Pestre, hogy végre hivatalosan is lefussam az első félmarcsimat az általam eltervezett 1 óra 45 perces időn belül.

Várakozással, ám kis félelemmel néztem a kihívás elébe, elvégre már egy ideje készülök a megmérettetésre, ezért szeretném ha jól is sikerülne.

Ez a kis félelem azonban hamar szertefoszlott amint megérkeztünk, hiszen pár fölösleges kereső kör után összetalálkoztam a fórumos cimborákkal, akik mindig remekül oldják a feszültséget. Naná, hogy nem volt nehéz egymást megtalálni, a sárgát már elég messziről ki lehet szúrni. ;)

A rajt előtt már nem is maradt sok idő, épp annyi, hogy mindenki megérkezzen, üdvözöljük és bíztassuk egymást még utoljára a verseny előtt, no és persze, hogy Mambával elintézzük a sürgönyt. Nem mondom emlékezetes marad az első találka! ;)

Nem titok mellékhelyiséget kerestünk,de a kék házikók előtt kígyózó sor állt, ezért kerestünk valami sűrűbb zöldet. J De ahogy láttam nem csak mi…

Mikor visszaértük rövid kitérőnk után már álltunk is be a rajthoz Fussanyival és Mambával. Az 1:30-as zónát pécéztük ki egyrészt mert akkora tömeg volt, hogy lehetetlen volt helyezkedni, másrészt Sanyi szerint nem árt eggyel előrébb állni, mert így is sok a lassabb futó előttünk, akiket kerülgetni kell és ezzel sok energiát elvesztünk az elején.

Milyen igaza volt Sanyinak! Így is volt kiket kikerülni, de közel sem annyit, mint egyébként kellett volna. Sanyi diktálta az iramot és rutinosan előre szólt, hogy az út melyik oldalán fussunk, merre kell majd fordulni.

Így teltek az első kilik, majd átértünk a budai oldalra, ahol a napocska kicsit jobban sütött a kelleténél, de azért messze tűrhető volt. Külön tetszett a hangszórókból dübörgő zene, ilyet el tudnék viselni egész úton. Ügyeltem rá, hogy minden frissítőpontnál igyak legalább 1-2 kortyot, meg le is öntöttem magam.

Utóbbi annyira jól sikerült, hogy szegény MP3 lejátszóm egyik füldugója is kapott belőle, aki ezért bosszúból később nem is szólt hozzám. J

Csodás látvány volt látni a sok embert a hídon, mikor mi már alatt voltunk, illetve a hídról, mikor már (ismét) rajta voltunk. Visszatérve a pesti oldalra és lejőve a hídról egy kisebb holtpont el is kapott, ekkor Sanyi (helyesen és tartva a tempóját) el is ment kicsit, én pedig bedugaszoltam fülembe az MP3 lejátszót. Továbbra is mindenütt frissítettem és lassan-lassan el is ment az a kicsi holtpont.

Gyönyörködtem Pestben, a hegyekben, hiszen vidékiként nekem ez érdekes és szép látvány! Így szépen teltek a kilik, mígnem megpillantottam Hauanitát az Edzésonline oldalról (aki Futóbolond is J) és végre gyorsan összeismerkedtünk személyesen is. A blogját már sokszor olvastam, most pár szót futás közben is tudtunk váltani (később aztán többet is).

Majd még egy sárgapólóst láttam meg magam előtt, de ezúttal citrom volt az a sárga. Csike! Szemmel követtem és igyekeztem tartani vele a lépést és közelebb kerülni hozzá. Ez előbb-utóbb sikerült is, innen egy darabon együtt haladtunk, majd hol ő, hol én voltunk előrébb. Az utolsó 3 kili következett. Innen próbáltam kicsit nyomni neki, mert láttam és Csike is mondta, hogy ez akár 1:40-en belüli idő is lehet! No gondoltam a célom majdnem biztosan megvan (biztos akkor lesz, ha bent leszek a célidőn belül!), miért ne próbáljuk ezt minél szebbé tenni. Megpróbáljuk!

Hajrázni kezdtem. A tüdőm bírta, de a lábaim már igencsak kezdtek beállni, sőt a cipő rendesen ki is dörzsölte a sarkam, de ez a legkevésbé sem érdekelt, majd a cél után lehet ápolgatni – gondoltam

Ennek megfelelően húztam, ahogy csak tudtam. Ki is hagytam az utolsó két frissítőpontot, Csikével ellentétben. Az utolsó kilin aztán Csike nagy hajrát kivágva beviharzott a célba, és pedig egy kicsit később kezdve a hajrát utána.

Az időm 1 óra 40 perc 8 mp lett, azaz cél bőven teljesítve, és majdnem egy titkos álom cél is. De nem szomorkodom, miért is tenném, majd jövőre! De akkor mindenképpen, merthogy jövök és futok az tuti!

A célban aztán Csike várt, akivel egymást átkarolva örültünk az eredményeinknek és egymás eredményének, majd Fussanyi is ott várt, aki fantasztikusat futott szintén!

Tehát ennek a két embernek, Fussanyinak és Csikének nagyban köszönhetem, hogy teljesül a célom. Egyik a táv első felében, a másik a másik felében segített.

Köszönöm, de nem csak nekik, hanem Máginak, a lelkes és fáradhatatlan szurkolónak, illetve Eleknek és Krisznek, akik a célban vártak mindenkit és sörrel kínáltak!

Mikor beértem rohantam gravíroztatni az érmet, amíg nem áll kígyózó sor. Hiszen ez az első, nagy emlék, meg szerettem volna örökíteni. Sikerült is.

Majd visszarohantam a buszba a pezsgőért, közben mindenki beért és jó hangulatú afterpartyval folytatódott ez a remek nap.

Csodálatos nap, verseny, hangulat, közösség és társaság, élmény!

Köszönöm mindenkinek ezt a remek napot!

És Fussanyi: ugye legközelebb is futhatok veled? ;)