Hú de rég írtam ide, már az idejét sem tudom.

Mindig verseny apropóján szoktam blogot firkantani, és ugye nyáron abból kevesebb van. De tegnap volt, így meg is írom krónikáját!

Kecskeméten rendezték a domb futás idei 3. állomását, amit perzselő futás névre kereszteltek a szervezők. A sorozatot idén hívták életre, tehát csecsemő évét tölti, de megjegyzem jó gyerek.  :)

A táv 2,5 és 5 kili felnőtteknek mindig. Természetesen az 5 kilit választottam. 9-től volt nevezés, és pontban 9-re ott is voltam. Úgy terveztem, hogy lefutom a távot minél jobban, aztán vagy futok még egy tízest rögtön utána, vagy hazamegyek és elmegyek bringázni.

Ez a lábamtól függött, ami a héten erősen bejelzett, hogy pajtás, túl gyorsan emelted a heti kiliszámod, ez így nem kóser. Két teljes napot pihizett, azaz nem futott, helyett bringázott és úszott.

Ma reggelre már jónak éreztem, de gondoltam majd a futás alatt kiderül. Vagy beborul. Nem borult be szerencsére.

Szóval beneveztem az elsők között, majd a többiek, ismerősök is szépen kezdtek csordogálni. Később megjöttek a kecskeméti fórumosok  - GyCS és Jeszi - is.

10-kor indult a futam. Két kört kellett a domb körül teljesíteni, végig terepen, füves-földes pályán. Nagyon tetszett a talaj, mert nem aszfalt volt és nem túl kemény, nem túl puha. Az elejétől az élre törtem (ez azért fura, mert ok nem vagyok lassú, de akkor is - hiába vidéken kevesebb az induló). Majd megelőzött a kör felénél először 2, majd 4, majd még 2 emberke. Utóbbiakat a kör végén vissza is előztem és ez így is maradtv végig. Figyeltem, hogy ne lépjek rosszul, figyletem a lábam jelzéseire, de szerencsére nem volt gond. Azért totál teljes erőből nem mertem még terhelni, de végül is jó volt a tempó.

Az időm 22:48perc lett, ezzel a női mezőnyt elég magasan nyertem, a teljes mezőnyből pedig négyen végeztek előttem. Azért ezzel elégedett vagyok, még akkor is, ha nem volt itt a nagy helyi ellenfelem, akivel mindig jókat csatázunk ezeken a versenyeken. Hol egyikünk nyer, hol másikunk.

Sajna pulzus adatom nincs, mert az órám még aludt reggel.

A végén még adtunk a társasági életnek, beszélgettünk, átvettük az érmeket, amik egyébként nagyon színvonalasok voltak. Bele van gravírozva a hátuljába, hogy perzselő futás Kecskemét és a dátum. Tetszik!

Most nem volt nagy befutócsomag meg egyéb, de ez nem is gond, nem ezért jöttünk. Bőven elég volt a verseny élménye és a többiek ittléte.

Megismerkedtem a végén egy gyógymasszőrrel is, elmondtam neki a tervem, hogy megyek futni, vagy bringázni, meg megismertettem a lábam heti fájós működésével. Egyértelműen azt mondta, amire számítottam, hogy ne fussak, bringázzak, az jót is tesz neki.

Így gyorsan elbúcsúzás többiektől, patt a kocsiba és irány haza, fel a bringára és irány a határ! Ja persze a kettő között betömtem egy banánt és egy müzliszeletet, legyen mit felhasználni.

Méntelek felé vettem az irányt, annak végéig, ami oda-vissza 30 kili. Végre sikerült elérni az általam óhajtott pulzusszámot, és átlagban 136-on menni. A sebesség nem mérvadó,mert a bringám, hát hogy is mondjam, inkább boltbajárós típus, de edzeni,láberősítésre, szoktatásra jó - addig míg nem veszem meg a kinézett újat

Végül a kitűzött távot abszolválva hazaértem, nyújtogattam, lefürödtem és megállapítottam, hogy igen, ez egy remek szombat máris!

(A lábam baja pedig valószínű a következő: június végéig heti 30-35 kilit futottam és mellette volt heti 3 kick-box, meg persze a szokásos kondi

Júlitól ugye nem volt kick-box, helyette a kili adagom nőtt 45-50-re, plusz kondi és elkezdtem bicózni és újabban úszni. Úgy tűnt bírom. Naná, a kondim jó, tüdővel nem lehet gond, de igen ám, az izmaim még úgy néz ki nem és a jobb lábam bejelzett. Egészen pontosan a térdem alatt két csont között. Onnan lesugárzik a sípcsontom mellé és a vádlimba. Ez szerintem tipikus túlerőltetés. Tavaly már volt ilyen egy edzőtábor után, akkor a többszörös ironman és maratonista doki is ezt a diagnózist állította fel, a terápia meg pihi+kenegetés+futás helyett bringa volt és el is múlt.

Remélem most is teljesen el fog múlni hamarosan!)