Hú de jó volt a tegnapi futás!

Egész nap Pesten voltam a BME állásbörzéjén, egész nap pörögtem a standok körül és kínáltam a portékámat, azaz magamat. De úgy érzem jól ment a dolog, csupa pozitív tapasztalat és sok szóróajándék! :) Egész nap nem ültem, csak a vonaton oda és vissza, viszont sajna inni is alig ittam. A 3 repi kávé ugye nem számít folyadéknak, sőt negatív folyadéknak számít.

Hazaérve aztán uzsgyi fel a futócipőt (amit már anya előkészített), futócuccot és huss! Persze előtte melegítettem is ám, nem csak úgy durbelebalázs. Elterveztem, hogy arra megyek, amit a múltkori funrunon (Futófórum kecskeméti szekciójának első közös futása) mutattak nekem. Ez az út tőlünk kb. 12,5 kili. Végül ebből 10-11 kili között táv kerekedett (hogy pontosan mennyi azt majd pénteken lemérem cangával) egy kutya miatt. Elég nagy példány volt, de először csak jámbor bárányka módjára nézett rám kerek szemeivel, aztán sajna később megindult felém. Hát mit ne mondjak bet***jtam, ezért megálltam. Erre ő is megállt. Megpróbáltam egy dobbantással és hangos nemmészinnen-nel elküldeni, erre ő hátrált ugyan, de elég hariasan ugatva. Végül szerencsém lett, mert kocsival hazajött a gazdája és neki örvendezett és meg leléptem. Hogy miért engedik ki az ilyen kutyákat,pedig arra járnak ám gyalogosok és cangások is kérem!

Visszafele szép lassan, csendesen kezdett rámsötétedni, de ezt szeretem igazából. Előtte megszemlélhettem még, amint a lemenő nap beszínezi az égbolt alját és olyan csodálatos képet rajzol az egész tájból. Hallgattam a madárcsicsergést, szagoltam az illatokat, közben pedig más futókkal futottam össze. Mikor már kb. 2 kilire jártam a céltól, láttam őzikéket is, egész rajt. (vagy hogy is nevezik a bandájukat). Aranyosan legelészték a bokrokat a számukra bekerített területen.

Láttam még egy szegény srácot is, akinek a kocsija akkor robbant le, mikor mentem, majd mikor jöttem vissza a kocsi még ott parkolt magányosan az út szélén, a srác már sehol. Szerencsétlen, ha nem a közelben lakott elég sokat baktathatott hazafele segítségért.

Hazaérkezvén még erősítettem egy csöppet, majd nyújtás és vége. Ja nincs vége, mert még kajáltam egy jót, ugyanis azt sem vittem túlzásba a nap folyamán. Ezt nem éreztem futás közben, annál inkább a kiszáradást, a vízhiányt. Meg sem izzadtam a táv során, asszem nem volt minek kijönnie. (büdöset is izzadtam!)

A pulzusmérőm az elején kicsit rendetlenkedett, volt hogy 225-öt, volt, hogy nullát mutatott, de ez a két szélsőérték legalább kikompenzálta egymást, így a végső átlag reálisnak tekinthető. Meg érzésre is ok a 150.