délelőtt egy gyors bevásárlókörön sikerült további, a futáshoz mindenképp (általam legalábbis) nélkülözhetetlennek tartott kiegészítőt beszerezni. úgymint addicionális nadrág és felső (láttam embert ruha nélkül futni, nem volt szép látvány) úgyhogy mindenképp ki kellett őket próbálnom (őket, mert úgyis hozzámnőnek, nem szimpla tárgyak, eszközök). ideális idő: dél, 26C, 101% pára, árnyék sehol, csak 2km nyílegyenes aszfaltcsík (jó kis befutót lehetne szervezni!), oda-vissza 4km, ebből gyerünk 4 kört. az első pár lépés után a szemembe és számba folyó izzadtság azonnal determinálta, gasztrofutáson fogok részt venni (nem aszaltszilvátólfutósra gondolok, de ez úgy is kiderül).

annyi érdekeset lehet olvasni az egészséges táplálkozásról (itt is láttam/olvastam néhány bejegyzést különféle problémákkal küzdőktől - egyedül nem lehet semmiből kimászni, a többi komment hülyeség), hogy én is kedvet kaptam hozzá. persze mindenképp össze kell kötni a futással, nem lehet fénydiéta, meg földcsakra, mert attól esetenként korog a hasam, úgy meg mégiscsak ciki futni.
szóval TÉSZTA. meg ZSÍROK, HÚS, PARADICSOM, SÓ. tyű, ez így elsőre egész jó. pörögnek a gondolatok. lehet, eddig is egészségesen ettem, csak nem tudtam róla, az volt a baj? a harmadik km után már megettem egy tál bolonyait, de az unalmas, úgyhogy áttértem a milánói sertésbodára, ami kitartott egész féltávig, főleg, hogy a köménymagos káposztasaláta harsanós volt mellette (bármihez megeszem). tovább, tovább, nem állhatunk meg itt, gondoljunk ki még valamit... zöldségesrakott ételek tömkelege, közte rengeteg tojásos... az utolsó párszáz métert már a családi asztal képével futottam.

gyors zuhany, némi közelharc a fiammal a villáért, tányérért, pohárért: tizenöt hónaposan megingathatatlan hite, hogy az ő tényérjába tutinemugyaolyanjó/más étel kerül, mint bárkimásnak a közelben, s máris előttem volt a legtudományosabb elvárásoknak is megfelelő sporttáplálék: soksokhagymával, rengeteglecsóval többóra alatt omlósra főzött csirkepaprikás szarvacskatésztéval. benne volt minden a könyvekből, amit csak sportoló kívánhat: tészta, zsírok (a vitaminok miatt), hús, paradicsom (meg még paprika is!).
ti mire gondoltok futás közben? és mit esztek?

kedves naplóm

elhatároztam, írok is egy kicsit, ha már futok. na jó, nem egyszerre, hiába táblapécé a munkaeszközöm napi 8 órában - mégsem adná, ha "lájv" tölteném fel az edzésadatokat, meg különben is, akkor mivel telne az a 8 óra. érdekes dolog ez a futás. fertőző. ha az emberfia kicsikorában egyszer megkapta, akkor nem lehet kigyógyulni belőle. olyan, mint valami szenvedélybetegség. mint a szerelem, a drog, a dohányzás... mert ugye elhatároztam. mármint nem csak a futást (meg az írást), hanemhogy elhagyok néhány ilyesfajta függőséget mostanában. drognak ott a szerelem (öl, butít, nyomorba dönt), a dohányzásabbahagyást pedig két hónapja sikeresen gyakorolom. tudom, nem is kellett volna, meg a többi frázis - aki nem próbálta huzamosabb ideig, fogalma sincs, miről beszélek. olyan, mint sántának a futásról, süketnek mozartról mesélni. ja, a párhuzam. abba lehet hagyni, de leszokni sose lehet róluk. mintha folyamatos nyomás alatt tartott valami, ott legbelül (...egy villanás, rohanok, nem kell már senki más...), s egyszercsak a pályán találtam magam. megint futok.

(később talán megpróbálkozom használni a nagybetűket is)