egész biztos, hogy a kialvatlanság és a nem megfelelő hidratáltság a két fő ellenségem. egész nap ultraegészségesen kajáltam, aztán este megint beütött a krach.

reggelre natúr joghurt Korpovittal, aztán zsírszegény kefír, aztán ebédre alma,  grillezett csirkehusi paradicsommal meg egy kis szőlő. csak inni felejtettem el. pontosabban eszemben volt, de annyira nem kívántam, hogy inkább nem erőltettem a dolgot. pedig kellett volna. kora este ledőltem egy órára, hogy pótoljam a szombatról vasárnapra virradó éjszaka kimaradt alvásóráit, de mikor a telefonom ébresztett a beállított időben, képtelen voltam magamhoz térni.

előző nap este konkrétan rosszul lettem, annyi cukrot vittem be hirtelen a szervezetembe. úgyhogy a hányás kimondottan jólesett. elég abszurd ilyet leírni, de hát ez így volt. és utána elképesztő undor fogott el a csoki gondolatára is, aminek azért örültem, mert abban reménykedtem, hogy ez majd hosszú napokig kitart. de persze nem.

tegnap este a kis szunyókálásom után a tv távirányítóját alig bírtam megemelni, olyan erőtlen voltam. hát igen, az egy óra nem helyettesíti az elmaradt 3-4-et.. aztán elkezdtem csokit enni. igen, azt, amitől előző este teljesen csömört kaptam. úgyhogy indult a kis ámokfutásom elölről. a végét nem nehéz kitalálni. mondjuk legalább nem állt be nálam olyan durva cukorkóma, mint előző este. utána meg fél 12-kor még elmentem futni. végülis nem véletlenül vagyok midnightRunner..:) a bulímia és a belőle fakadó megszállottság hajt.