Maratonnak indult, de a hét a nátha jegyében telt, így hajnali 4 óra tájt eldöntöttem: félmaraton. "Jobb egy lefutott rövidebb táv, mint egy feladott hosszabb" alapon született meg az elhatározás, mert abban biztos voltam, hogy a félmaratoni távot le tudom futni. A biztonság kedvéért reggel is mértem lázat, de ismételten még csak hőemelkedést sem mutatott a lázmérő.
Az átnevezést egy pillanat alatt megoldották, 8-kor elindultunk. Nagyon érdekes volt, hogy idén a leghosszabb távon többen indultak nők (pontos számot még nem tudok), mint tavaly (3 női induló volt), míg 3 km-en idén csupán 1. Túl sokat nem vártam magamtól, de jól éreztem magam végig. A páros körökben frissítettem (most sem vittem túlzásba :( ) és jól ment. Néhány papírzsepit elhasználva 2:02:35 (saját mérés) alatt teljesítettem a távot.
Az eredményhirdetésnél történt egy kis malőr: az előttem befutót és engem valahogy kifelejtettek a felsorolásból (az első 3 helyezettet nem érintette a probléma). Szóvátettem, 10 perces papírkeresgélés, egyeztetés után helyrepofozták a hibát, elnézést kértek tőlünk és kezünkbe nyomták az oklevelet.
Ettől eltekintve jó a Sri Chinmoy versenye, "családias" hangulatú.
Kör-részidők: 17:00-17:18-17:10-17:17-17:35-18:17-17:55.

Furcsa érzés volt most a félmaratoni táv, olyan "rövidnek" éreztem a versenyt. Maratonra készültem, de győzött a józan (?) ész és nem bántam meg.