Újra itt és újra a parton. Új csuka, új stopperes karóra, új futódressz, szuper csini voltam, csak a futástól szoktam el. Tegnap voltam először. A part úgy várt ahogyan elváltunk. Szélcsend és nyugalom. Fantasztikus idő volt. Az állatok a helyükön, közeledtemre a nemtom milyen madarak sorban besétáltak a vízbe, majd felsorakoztak egymás mögé és unott arccal arráb kacsáztak kb 100 métert. Ott ismét kijöttek...nem értettem a felhajtást. Szóval. A lényeg. Az első 15 perc könnyedén ment a 14 km-es tábláig. Valahol ott lehet nekem a padtól a 2,5km. Büszkeség átjárt. Visszafelé már lassabb voltam, de nem álltam le. A végén eljutottam a padig, persze már csak sétálva. 

Mivel sikerült az új cipimbe orrvarrásos zoknit húznom, az kikezdte az egyik lábujjamat. Bár szerintem a lábam a nyomi....azaz az a lábujjam. Igen, a gyűrűs a bal lábamon. Ő egy igazi kis piszkálódó. Simán kikezdte a középsőt, majd beszakadt a köröm is, aztán mikor tegnap lerúgtam a zuhanytáca szélét csak elvérzett. De meg is érdemli, ha ilyen.

Ami még mókás: elhíztam. Valaki nyugtasson meg kérem, hogy nem csak én. Jelenleg 71 kg vagyok. Ezért mentem ma is futni. Meg azért is mert hiányzott. Mennem kellett. De nem volt sok döcögtem 2x 10 percet, majd még 7-et. De voltam és ez a lényeg. No mára ennyi, majd még írok később....de most nagyon álmi.....