A mai futás csodás volt. 2-3 hét óta ez volt az első olyan alkalom, amikor a szél nem inzultált, nem edzősködött. Lehet hogy tudta, hogy ebben az évben ez volt az utolsó futásom a parton? Ezek szerint visszavár.
De inkább kezdem az elejéről.
Ma délután kicsit lustinak éreztem magam. Ültem a gép előtt böngésztem a neten, és csak mondogattam, hogy mindjárt indulok, mindjárt. És már 15 óra is elmúlt. Majdnem meggyőztem magam, hogy átcsúsztatom holnapra, és akkor meg van oldva az a kérdés, hogy hogyan edzek kedden. (Aznap utazok, tehát úgy tűnik, az aznapi edzést valamerre csúsztatnom kell...) A lényeg, hogy csak rávettem magam. Gyorsan kaptam magamra a cuccom, és már csuktam is magam mögött az ajtót. Hűvös van....szinte hideg... Rápillantottam az órámra: 15:35. Hűűűű, hogyaza. Sötétben fogok végezni. Na nem baj azért megnézem a folyópartot. Leértem, gyors bemelegítésm és már indultam is. Ma valahogy szokatlanul nyugodt volt a part. Voltak emberek, kutyák, a túlparton a báránykáim, de mindenki olyan csendesnek tűnt. A sétányon az ellenkező irányból egy futót láttam. Nagyon megörültem, mert nem sűrűn láttok errefelé. Aztán velem párhuzamosan mégegy. Ekkor már mosolyognom kellett. A percek gyorsan fogytak, a km-erek lassabban, de nem éreztem úgy hogy elveszítem a tüdőm. Csak az a fránya torokizém ne lett volna, ami néha bezavart azzal hogy megpróbált légútonálló lenni. Visszafelé indulván olyan érzésem támadt, mintha csak nyár lenne. A levegőnek az íze kicsit párás, kicsit zöld volt....na mindegy tudjátok, olyan mint nyáron. Nem éreztem, hogy hideg lenne (miért is?? :) ), a nap pedig narancsosra színezte a horizonthoz közel eső felhők körvonalát. Lejárt a futóidőm. Jaaaaaaaj ez hihetetlenül jó volt...nyújtottam.....és elindultam a középső vasúti átjáróhoz, hogy még egy kicsit nézhessem a folyót. Még utoljára megálltam. Körbenéztem. Jobbról balra. Jobbról már szinte teljesen sötét volt, balról még egy kis narancsszín világított az égen, miközben lassan egy hajó úszott a folyón. Megvártam míg elmegy, és egy utolsó nagyot lélegeztem a decemberi nyári levegőből, majd vigyorogva átvágtam a síneken, örülvén hogy ma is lejöttem.
Legközelebb otthon szaladhatok már....asszem kipróbálom majd a Margitszigeti futópályát. Pont otthon leszek, mikor az igazi első 5 km-emet fogom futni. :D