Tegnap este sajnos nem volt alkalmam megírni a futásomat, de ami késik az múlik....hát ez nagy okosság.

A lényeg: tegnap kicsi sietősen indultam futni, mivel késében voltam. Felkapkodtam magamra az edzőruhát és már indultam is. A kezemet kivételesen nem felejtettem el bekrémezni, ellenben az edzésterv behatóbb vizsgálatával. Mikor eszembe jutott, hogy nem néztem meg a napi tervet, már cipő volt rajtam(jó sáros), és a házat is beriasztottam. Úgyhogy gondoltam saját kútfőből kocogok. Szépen le is értem a partra, a napot még a helyén találtam. Szokásos kis bemelegítés, aztán indulás. Tegnap nem bírtam túl jól, már az elején kicsit fáradtabbnak éreztem magam, de sebaj, gondoltam belejövök, és a táj vizsgálatával elszórakoztatom magam. Tegnap sokkal csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnt a táj, mint vasárnap. A folyó visszahúzódott már majdnem teljesen a medrébe, a túlparton a birkák ma szó nélkül egykedvűen legelésztek. A ruhájuk ugyanaz: Fehér kabát, fekete maszk, és fekete zokni. Meglepődöm, mikor az első fakapuhoz érek az első 2 perces sétánál. Nem is álmodtam erről eddig. Aztán futva túlhaladok a szemközti váron, és eljutok az álom km-tábláig, amit eddig csak reméltem, h a távolban megpillantok. Visszafelé haladva a túlparton gyanúsan gyülekeznek a madarak. Először az jut eszembe, hogy a Madarak c. film újabb epizódjába csöppenek. Csak nézem őket, de vannak vagy 100-an, és hangosan gyülekeznek, mintha valami versenyre gyülekeznének. Aztán eszembe jut a Vándormadarak c. film. Igen, valószínűleg ők már tudják, hogy valóban közeleg az igazi tél....nem is tudom, hogy miért nem tűnt fel eddig hogy mág itt vannak...hangosan búcsúznak, mikor egy-egy csapat elindul.....

Ma reggel már igazán hideg volt, látszott a lehelletem.....egyből eszembe jutottak. És kíváncsian várom a holnapot.....itt lesznek még?