Ma megtörtént... Végre, amit annyira, de annyira vártam: a futásom utolsó 4 percében megindultam, és mint Forrest Gump, amikor először futott, én is leráztam a fémeket a lábamról, és csak futottam... Szívből. Nem esett rosszul, nem fájt a lábam, csak a szúnyogok csíptek, de kit érdekel?:D És amikor beírtam az edzésnaplóba az eredményem, és megláttam, mennyivel jobb lett a időm...

Ezek a pillanatok azok, amikért érdemes csinálni, és nem szabad feladni :)