5 hozzászólásSikerült a mai napi adagomat lefutni. Ennek még örülni is tudnék, ha nem láttam volna meg, hogy egy nagymama korú nő fut olyan tempóban mint én. Ami nála tiszteletre méltó, de bennem csak a bénaság érzetét kelti. Főleg amikor már mindenki százszor megelőzött. Hiába hiába hiába tudnék én gyorsabban is futni, kipróbáltam. Valóban hiába... ha gyorsítok a tempón, növekszik a pulzusom, aminek nem örül a szivem. Csak akkor tudom normál szinten tartani a pulzust, ha úgy futok, mint a nagymama. :\ Gondolom idővel ez javulni fog. Egyet azonban bizton állíthatok: 3 hét futás után azt tudom mondani, hogy hiányozna, ha nem mennék :)
A kilók valamiért lassan akarnak távozni tőlem. Persze felfelé gyorsabban ment... gonosz gonosz kilók.
Most elgondolkodtam egy percre. Végiggondoltam, mit írtam le eddig és egy türelmetlen ember rajzolódott ki a fejemben. Semmi sem egyszerű, és elég sok ember küzd hasonló problémákkal, de sajnos nagyon sokan feladják, pont a türelmetlenség okán. Nem kapják meg azonnal a hőn áhított eredményt, vagy éppen túl lassú a javulás mértéke - mindegy, hogy sportteljesítményről, fogyásról vagy bármi másról van szó -, ezért feladják. Vannak nehéz időszakok, főleg az elején, és pont ezeket kell átvészelni...
nagyon jó ez a blogbejegyzésed!
ha megnézed az én naplóm, én is igyekszem alacsony pulzuson futni, amihez lassú tempó tartozik, pedig mennének az 5p-es kilométerek is (egy darabig...), de úgy gondolom hogy így jobb nekem. hát még ha szívritmuszavar is lenne...
szóval ne add fel. itt az egész élet a futásra! :) valóban idővel majd menni fog gyorsabban is ezen a pulzuson :)