Úgy véltem, a mai lesz a legnehezebb futásom mostanában. Az alapozás terv szerinti utolsó hetében vagyok, az elmúlt négy napban 85-öt tettem a lábamba, és igaz, hogy a négy futás közül hármat úgy fejeztem be, hogy "most jöttem bele igazán", viszont reggel 6 felesleges ütést találtam az ébredési pulzusomban... Úgyhogy kicsit tartottam a mai hétközi hosszútól. Indokolatlanul .

Tegnap pihizős nap volt, az edzés utolsó harmadában már nagyon fickándozott bennem a szaladhatnék, ezért csináltam pár lendületesebb szakaszt. Kellemesen meglepődtem, hogy lazán, egyenletesen futottam 4:30-ban, aztán 4:00-ban, de csak párszáz métereket, mert nem akartam keresztbe tenni a mai hosszúnak.

Ma aztán már az elejétől sikerült kellemesre venni a futást. Az utóbbi időben nem mindig volt ez így: azt figyeltem meg, hogy az első 5-7 km "rozsdásan" indul, viszont -- talán épp a lassú kezdés miatt? -- utána legfeljebb a rendelkezésre álló idő az ellen. Ma ahogy leértem a Szigetre, be kellett állítanom a csipogót 5:20-ra, mert a lábam vitt volna, én meg nem akartam elfutni magamat. Gondoltam, 15-nél majd kikapcsolom, ha még akkor is fickós leszek. Féltávnál kapcsoltam ki :-). Az utolsó kört aztán egy kicsit megnyomtam, 5 percesekben mentem, és ettől amolyan Hauanita-féle "dejó-végre-szaladok" érzésem volt. A végén nyújtásnál éreztem, hogy teljesen felfrissültem, és ez így is maradt egész nap. Tehát most hepi vagyok (namégegy ).

Maradt még egy 30-as a hétvégére, ami nem biztos hogy meglesz, de ha nem lesz, annak más miatt fogok örülni. A jövő hét pihi + TM, aztán megnézzük, mit lehet építeni az alapokra. Van még erre két nap híján három hónapom...