Vannak hosszú, fárasztó, nyomott napok, amikor alig várom a pihe puha ágyikót. Még rosszabb, amikor kifacsarva, agyonnyomva, testileg-lelkileg üresen már azt se várom. Ismerős?  Ilyenkor vágyok a Dühöngőbe. :-(

Aztán néha vannak másmilyen napok.

Tegnap már pirkadat előtt letettem az autót, a kikapcsolt Parlament mögött még csak az utcai lámpák halvány ködfénye derengett, amikor futólépésre váltottam. Még élénken élt bennem az előző napi kalandozás emléke a napsütésben és a sok futóval, de mindez nem zavart, sőt: jótékony melegséggel töltött el a párás, hideg hajnalban. A Margit-hídon már derengett a hajnal, a túloldalon egy futó hazafelé tartott... Az első kört lazán futottam, és közben megérlelődött bennem a második körre egy kis játék. A múltkorihoz hasonlóan a MAC mögött ismét fordítottam, és az első párszáz méteren sorra szembetalálkoztam azokkal, akik mellett nemrég elhaladtam. Az 5000-es címke előtt megpörgettem egy kicsit a kocogásra állt lábaimat, és usgyi, a szokásos 100 lépéses roham! Egész jól sikerült (vagyis túléltem) :-)! Aztán minden 500 m-es jelnél megismételtem ugyanezt. A 4. és 5. kezdett kicsit nehezedni, de aztán megint belelendültem. Közte lájtos kocogás. Kétszer is szembetalálkoztam Ossó Zolival, aki szokásos, kívülről lassúnak tűnő tempójával rótta a köröket. Persze csak addig tűnik lassúnak, amíg mellé nem állsz :-). Most nem tettem. A második kör gyorsabb lett az elsőnél 1:22-vel, de így se értem utol a piros kabátos lányt, aki a fordulás előtt nem sokkal jött szembe. Persze nem mintha utol akartam volna érni ;-)! És persze van statisztika is: 38 lánnyal és 26 fiúval találkoztam. Mondom én, hogy a lányok a koránkelők! :-) Laza kocogás az autóig, az egész kellemes 14 killer volt.

A melóhelyen gyorsan lezuhanyoztam, délelőtt lezártam egy specifikációt, délután meg sokakkal együtt egy másfél éves projektet. Így kéne ezt minden nap, mindjárt jobban pörögne a munka :-)!

Ahogy végeztem, fölhívtam a masszőrt, hogy mikor mehetnék el hozzá. Azt mondta, hogy most :-). Fél óra múlva már a vádlimat gyúrta. Aztán a hátamat. Na, azt nem állítom, hogy akkor fülig ért a szám :-O! Esetleg úgy, hogy a fülem ért a számig, annyira megnyomorgatott! Most aztán napokig nyalogathatom az izomlázamat... De persze jólesett. Mivel még mindig gyerek volt az idő, beugrottam az usziba egy kis kimozgatásra meg szaunás zsibbadásra. Száj fülig :-).

Hazaérve ébren és egészben láthattam az egész családomat :-). Aztán betettünk a kis busmant a lejátszóba, és jól kikacagtuk magunkat. És még ágyba is időbe kerültem :-).

Tehát vannak ilyen napok is. Tegnap fülig ért a szám :-).