... mármint az alapozásnak neki...
Még mindig mélyen formán kívül érzem magamat. A héten az első futás kifejezetten nehezen ment, de a többiben is kevesebb volt az öröm, mint amit megszoktam. A tempó alacsony, ami a terveknek megfelelő, de nem is igen tudok gyorsabbat futni. A pulzus is alacsony, csak az érzés nem az igazi. Kár, hogy nincs érzésmérő öv, akkor lehetne beállított érzéshatárok között futni . A munka is sok, a családot is alig látom. Remélem, sikerül egy kicsit egyenesbe jönnöm, bár az év végi időszak nem sok jót ígér. Illetve dehogynem. Foglaltunk szállást a két ünnep között Ausztriában. Tópart, hegyek, hó, hó, hó... Mindjárt jobb is lett a kedvem
Gyerekkoromban falun töltöttem a nyarakat.
Segítettem nagyszüleimnek kukoricát kapálni. Amikor panaszkodtam, hogy ebben aztán semmi öröm nincs, nagyapám megállt a mellettem lévő sorban, rátámaszkodott a kapa nyelére, és azt mondta:
- Az ott a lábad előtt nem gyomlálni való gaz, hanem a török császár serege. Te pedig egy kishuszár, akinek le kell győzni őket.
Mindenkinél hamarabb kiértem a sor végére. :)
Játssz egy kicsit... :)