Tavaly (2005-ben) kedves ismerőseim csaltak el Atádra, és futottam egy maratont velük egy váltóban. Ez betett nekem :-): ebből a buliból nem lehet kimaradni!

Az idénre kitűztem egy háromszámos feles teljesítést. Ennek megfelelően igyekeztem készülni, amikor pont 10 nappal a verseny előtt felhívott a csapattársam, hogy sajnálatos módon lesérült :-(, és így nem tudja vállalni a váltót. Épp külföldön nyaraltunk... Gyors segélykérések a topikokon, és a mindig minden jóra kapható :-) Gabesz last minute beszállásásal végül sikerült rajthoz állni. A csapat elszánt hozzálláását a csapatnevünk (A fele se tréfa) is bizonyította.

Az úszásra nem nagyon készültem (egy Balaton-átúszás azért belefért): tudtam hogy a távval és a szintidővel nem lesz gondom, csak a hideg víztől féltem. Az utolsó napon (a legeslegutolsón!) végül felhajtottam egy neoprene-t a legvékonyabbak közül, de ez leginkább csak a lelkemnek kellett, mert a 22-23 fokos víz anélkül is kellemes lett volna. Megszegtem a szabályt, hogy versenyen semmit se szabad kipróbálni, de szerencsére nem lett belőle semmi gond, talán a megfelelő alákrémezésnek is köszönhetően. 1:32:36 lett az időm, végig mellben úszva. Az úszásnemnek és a felszállt ködnek hála a tájékozódással sem volt semmi gondom.

A bringa volt a legvékonyabb számom. Tizenöt éve nem tettem meg komolyabb távot. A régi Csepel félversenyt nem találtam elég biztonságosnak, úgyhogy hosszú tépelődés után májusban beszereztem egy vadiúj drótszamarat. Hozzáértés meg idő híján nem vállaltam az összerakatást, inkább a tíztusás bolt egyik modelljét vettem meg. Bevált. Minden módosítás nélkül használtam, és nem volt vele gond. Az első bringás edzésemre végül csak július 8.-án (!) került sor. Összesen hét edzésem volt, a leghosszabb táv 87 km. Az állóképességemmel meg a frissítéssel nem éreztem problémát, viszont a nyerget szokni kellett rendesen :-), és technikailag is össze kellett rázódnunk a bicajjal (look patent, váltás, stb.). Amikor leváltottam Gabeszt az atádi termál előtt, akkor is tudtam, hogy főleg ezekre kell figyelnem. Meg hogy ne tekerjem el magamat az első körben. A 3x35 km teljesen jól ment. 80 km körül volt egy holtpontom, de 105 után vígan tekertem volna még tovább. 3:45:37-et mértem a távomra. Frissítésre feladott kulacsokat, banánt, meg magammal vitt müzliszeletet, gélt használtam. A társaim segítettek volna ha kérem, de nem kértem, mert ki akartam próbálni, hogy megy-e enélkül. Megy.

Gabesszal azt beszéltük meg, hogy alapból ő lefutja a maratont, de azért meglátjuk majd, hogyan alakul. Kérlelő szemeimre aztán 21-nél szólt, hogy megkapom tőle az utolsó két kört :-). Nagyon örültem, mert nem éreztem volna teljesnek a napot, ha nem futok. A futópályát már ismertem. Most nem követtem el a tavalyi hibát, és saját készletből frissítettem (a frissítőasztalokon dinnye, alma, keksz, szőlőcukor volt, és nekem egyik se fekszik). Bár a futásom volt a legjobban megalapozva, azért ennek ellenére ekkor már nem voltam nagyongyors... (1:11:25) Május elején Bécsben maratont futottam, ott PB-re és 3:30-ra készültem (3:29:36 lett :-)), ezért addig rendes futásmennyiséget gyűjtöttem. (Emiatt halasztottam a bringás felkészülést május utánra.) Ez adta az állóképességet. Az utolsó killerekhez az erőt pedig a pályáról és a pálya széléről szurkolók :-). Ez -- a kölcsönös biztatás a bringás és a futókörök során -- hatalmas ereje ennek e versenynek.

Másnap elmentünk az eredményhirdetésre. Na, aki nem akarja hogy beszippantsa az Ironman, az ne menjen el oda :-)!

A 2006-os háromszámos feles teljesítés sok tapasztalatot adott. Végül 3,8 km úszás, 105 km tekerés, 14 km futás jutott nekem. Ezek után ismerős vagyok a teljes pályán. Tudom, mit várhatok a versenytől, a szervezőktől, a szurkolóktól, a segítőktől. Megéreztem, hogy mit jelent a számok közti 2-3 órás pihenő -- és sejtem, hogyan kezeljem annak hiányát. Tudom, hogy nem tapasztaltam még meg az "éles" depózást -- mindig a számok között váltottunk --, tehát meg kell ezt is tanulnom rövidebb távú versenyeken. És nem utolsó sorban: megéreztem, hogy meg lehet csinálni a teljes távot is!

2006-ban a felesre felkészülésként volt 52 km úszásom, 2143 km futásom, 376 (!) km bringám. A jövőbeli felkészülési célok a fentiek tükrében ismertek. Ha ezeket sikerül teljesíteni, akkor aztán végképp nem lesz tréfa :-).