Na és az IM tekerését mihez hasonlitanád? Inkább a Titanic-hoz vagy inkább a Drágán add az életed-hez? :-)

Á, a Titanic az, amikor én gyorsúszni próbálok :-)! Valahogy nem az esetem az a film. Lehet, hogy pont ezért :-))?

De a kérdésen még elgondolkodom. És most hogy mondod: szerelek egy kéksugaras lejátszót a könyöklőre :-).

Vau! Mi az a Zakariás módszer?

(most, hogy itt nagyon-nagyon fini Lindl mogyorós-mazsolás csokikát eszegetek jutott ezsembe, hogy ugye még NEM adtad meg a csoki tartozásodat? Ha igen, nem lehetne érvényteleníterni? :-))  )

Nyaff, idézet Baloo Zakariás Gézával készített cikkéből (a szövetség honlapján megtalálható):

- Mi a lényeg?
- Az eljárás kidolgozói a futás biomechanikáját elemezve, az Achilles-ín és a lábizomzat futómozgásban játszott szerepét figyelembe véve jöttek rá az Achilles-fájdalom kialakulásának egyik legfőbb okára és a megoldásra. Köztudott, hogy a futásnál nem az elrugaszkodás veszi a legjobban igénybe az izmokat és ízületeket. Abban segít a másik láb, és a kar lendítő ereje. Terhelés szempontjából legnehezebb a talajfogás és az ezt követő támaszfázis, ahol a lábszár izmai fékező, úgynevezett excentrikus - a test középpontjához képest távolodó – munkát végeznek. A futás sebességének növekedésével csökken a támaszfázis ideje, vagyis egyre inkább a talp elülső részén futunk, és a sarok szinte már le sem ér a talajra. Azért, hogy ilyenkor a sarok ne csapódjon a talajra, a „vádli” egyik izma, a gázlóizom – musculus soleus – a felelős. A feladat egyértelművé vált: meg kell erősíteni az adott izmot!
- A leglényegesebb kérdés: hogyan?
- Excentrikus jellegű izomtevékenységet csakis megfelelő, tehát szintén excentrikus gyakorlatokkal lehet fejleszteni. A feladat tehát: hogy a test középpontjától távolodó mozgással kell a gázlóizmot erősíteni. A gyakorlat a következő:
1. álljunk mezítláb egy lépcső, vagy legalább húsz centi magas emelvény szélére úgy, hogy a lépcső pereme a talppárnánk középső részével érintkezzen.
2. Emelkedjünk lábujjhegyre, vagyis emeljük a sarkainkat olyan magasra, amilyen magasra csak tudjuk. Fontos, hogy az emelést csak az egészséges láb izmaival, és a kar segítségével végezzük. A sérült láb passzívan, erőkifejtés nélkül kerüljön a kívánt pozícióba! A térd nyújtott helyzetben van.
3. Helyezzük a testsúlyt a sérült lábra, és lassan engedjük a sarkunkat a lépcső szintje alá, amilyen mélyen csak tudjuk.
4. Ismét helyezzük át a testsúlyt a másik lábra és emelkedjünk kiinduló helyzetbe. Végezzük az ismétlést háromszor tizenöt alkalommal, naponta kétszer.
5. A gyakorlat befejezése után végezzünk alapos nyújtást. 

Azt tapasztaltam, hogy lehet a gyakorlatot jól is meg rosszul is végezni :-).

Nyúl: hát éppen ez az! :-o