Lassan véget ér az év...

Nem voltak nagy versenyterveim az idénre. Tavaly év végén úgy éreztem, amit gyorsaságban el akartam volna érni (már ha akartam volna úgy igazából), az szinte megvolt. Az idén egyetlen célverseny volt: Nagyatád teljesítése; emellé amúgy se fértek volna be a gyors rövidebb versenyek. És persze bónusznak ott volt a bostoni nevezés, meg a BéBu a jó öreg csapattal.

Nos, az elképzelések teljesültek. Tavasszal jól sikerült a felkészülés, Bostonban nagyon szuper volt végigmenni a pályán és a körülményekhez képest egész jót futottam. Nagyatád is jól sikerült, igazi első teljesítés volt, annak időkényszer-nélküliségével és örömével. A BéBu-t pedig szokás szerint végigmulattuk. Szóval ez így szép.

Az edzések során is nagyjából tartottam a (lazán megírt) tervet. Legalábbis mennyiségileg. Futás: 2.735 (terv: 2500) km, ez a tavalyinál csaknem 500-zal kevesebb. Ami viszont érdekes, hogy úgy éreztem, közben a tavalyinál kevesebb szintet teljesítettem. De nem. 16.092 méter versus a 2006-os 15.425 méter. OK, mindkettő kevés, emiatt lehetett a hiányérzet. Na, majd jövőre! A legerősebb futóhónapjaim az év elején voltak (január: 452 km), Boston után ez a bringa, Atád után a pihi terhére visszaesett (november: 38 km). Összesen 163 futásom volt (átlag: 17 km), ebből 40 volt 20 km fölötti (tavaly 58). Maratonnál hosszabb távom lényegében nem volt, a legtöbb szint a Téli Mátra 1.420 métere volt.

Bringából kevés volt a terv, de az legalább végre -- az előző évekkel ellentétben -- meglett. Az eredmény 2.317 km (terv: 2000), tavaly csak 756 km sikerült. Ez az idei 31 alkalomból jött össze (átlag 75 km), melyből egyetlen esett Atád utánra. A legerősebb hónap a június volt (887 km), és volt hat hónap, amelynél 0 áll a naplóban. Jók voltak a dobogókői menetek és a belső-pilisi tekerések, jórészt ezekből jött össze a 13.044 méter szint. A leghosszabb távú edzésem (is) 180 km volt, a legszintesebb 1.596 méter (fölfele ;-)). Mindez elég volt Atádhoz, igaz, egy jólesően laza tekerésre futotta belőle. Ebben kellene a legtöbbet fejlődni jövőre.

Úszás: 140 km lett a 100-as tervből, jórészt annak köszönhetően, hogy két szezonnyi sikertelen elhatározás után az idén elkezdtem edzésre járni. 69 úszásom volt, viszonylag kevés szinttel ;-), átlag szinte pontosan 2 km-es adagokban, közte egy Balaton-átúszás. A legerősebb hónap a november lett, 47 kilométerrel (több, mint a futás :-)), és ekkor volt a leghosszabb úszás is, a maga 5.333 méterével. A mellúszás tempóján elég könnyen sikerült javítani, jó volna a gyorsot is valamelyest rendesen megtanulni, de ez csak mellékcél lesz valószínűleg.

Összesen 406 órát töltöttem sportolással, vagyis napi átlag 1 óra 7 percet. A leghosszabb időt Nagyatád vette igénybe (13:48), külön-külön futásban 6:04, bringán 6:47, vízben 2:23 ideig tartott a leghosszabb edzés.

Azért nem volt minden fenékig tejfel. A tavaly ősszel összeszedett combkörnyéki fájdalmaim egész évben elő-elő jöttek és végigkísérték a felkészülést. Emiatt hagytam fel tavasszal a szintes futásokkal, bár utólag értékelve lehet hogy ez nem osztott, se nem szorzott. A BéBu után kezdtem el a gyógytornát, némi eredményeket hozott, de még nincs meg a hiba igazi oka. Egyre inkább úgy érzem, hogy sokat segít, ha lazítom és nyújtom az izmaimat, erre is oda kellene figyelni a jövőben.

Ennyi. A jövő évi tervekről pedig majd legyen szó jövőre :-)!