Augusztus 25, Nagyatád. Mission complete. 26.-án fittnek és erősnek éreztem magamat (ja, hogy egy nappal korábban kellett volna? ;-)). A következő héten jólesett a szép lassú futás, de tudtam hogy nem szabad elkapatni magamat, ezért sokat pihentem. Futottam egy kellemes-kocogós Nike-t, aztán a következő héten már a kicsit lendületesebb körök is jólestek. Igaz, erősen ingadozónak éreztem a formámat is, a motivációmat is. Jött egy 80 kilométeres hét, a végén az ajanó-futással. Na ez valahogyan sok lett. A térdeim, a jobb bokám és achillesem tiltakoztak. Nem mertem terhelni, újra visszafogtam magamat, és -- lekopogom -- szépen rendbe is jött minden. Ilyen előjelekkel, minden terv nélkül, de azért egy 3:45-4:00 közötti idő reményében vágtam neki a Plus-nak.
Szombaton mindent szépen összepakoltam, reggel ügyesen elkészültem, irány a Városloget. Tíz perccel indulás után jutott eszembe, hogy a footpodot a másik cipőmön hagytam. Nem baj. Tíz perccel a rajt előtt, hogy a csipet is... Bár lett volna mód gyorsan kicserélni a rajtszámot, de nem volt nálam letéti díj, és már minden ismerős elment a rajthoz, úgyhogy elkönyveltem: futok egy jót, de célidőm nem lesz. DieM-mel séláltunk ki a rajthoz, ott összefutottunk papamacival, aki nagyon virgoncnak tűnt :-). A 4 órás futók elé álltam be. A korábbiakkal ellentétben most úgy láttam, ez a zóna együtt mozgott, végre nem kellett szinte senkit se kerülgetni. 4:33 lett az első, 4:25 a második kili, ez esett jól, és én ma jólesőt akartam futni. Szép idő, szurkolók, tisztelgő villamosok, mi kell még? Megláttam -ethka-t, gondoltam, mellé állok, jól megijesztem (a Nike emléke még biztosan él benne ;-)). Élt bizony :-)! Kicsit futottunk, aztán rövidesen visszavettem a tempómat, és utolértem papamacit, akivel jó darabig együtt szaladtunk. Még reggel volt, de már melegedett a levegő. A hídon hiányoltuk SK-t, aztán elzúzott mellettünk löpe, kinek nevét csak utólag tudtam meg. Még mindig elég sok szutkoló volt az út mellett :-). Ez egyébiránt több helyen feltűnt, mintha egy kicsit népszerűbb lett volna a verseny a tavalyelőtti óta. Igaz, nagyon sok külföldi volt a mezőnyben, és ennek megfelelően a szurkolók között is.
A rakparton utolért Lőrincz András, aki T.O.-nak hajcsárkodott. Innen vagy húsz kilométert futottunk hol együtt, hol -- mivel ők tovább időztek a frissítőknél -- egy kicsit szétszakadva. Nagyjából 5:25 körüli volt a tempó, kifejezetten sokan voltunk ebben a sávban, ez egyébként -- mármint a népesség -- végig jellemezte a zónámat. Közben rendszeresen fel-feltűntek szurkolóink, Cucu, Vincáék, yoyoo, Gandi, Editke, m.ági, sistergő, Fajankó, meg FUTURE is szép csöndesen, ahogy egy Mesterhez illik :-). A Petőfi-híd kapaszkodóján -- meg minden emelkedőn -- szépen visszavettem, ott többen elmentek mellettem, akiket aztán a lejtőn visszaelőztem :-). A pesti oldalon futott előttem egy srác, akit bringával kísértek -- ez nagyon idegesítő volt. Aztán a váltóhelyhez közeledve egyre több elcsigázott váltótag mellett mentem el, hogy a pont után friss csapattársaik visszaelőzzenek :-). A fordító előtt láttam obort, Kangát, utána FARKASt, Ursit. Itt zenélt egy banda, az énekesük nagyon lázban volt, kapott is tapsot a futóktól rendesen. Amúgy is igyekeztem minden performance-ot megtapsolni, lereagálni, lettlégyen az zenész, szurkoló, kereplő.
A Szigetre vezető úton besűrűsödtünk, meg az autók is, meg a kipufogóbűz is :-(. Meg a kilométertáblák is. Itt futottam a leggyorsabb kilométeremet, 4 percen belül =O. Néhány tábla egyébként máshol is a BSI-től szokatlan pontatlansággal volt letéve :-(. A Sziget fái kellemes árnyékot adtak, aztán a hídról lefele Brekaszt értem utol, aki tájékoztatott a többiek hollétéről :-). A Fő tér után egy kapualjban egy félmeztelen pocak álldogált. Az előttem futó olasz srác -- egyébkénmt ha nem is akkora, de mérhető pocakja volt :-) -- az ujjával barátságosan belebökött. Mármint a pucér pocakba. Felvidultunk :-). A felüljárón egy francia sráccal elegyedtem szóba -- angolul. Na, ez szép társalgás volt :-). Érdekes, tavalyelőtt is itt lett ismerkedhetnékem :-). Utolértek T.O.-ék, innen megint együtt mentünk. Most nem gyötört úgy meg a rakpart, mint korábban már előfordult. Kellemes déli szellő lengett, ez sokat segített. Meg az is, hogy az elején megmondtam a fejemnek, hogy a következő tíz kilométer az bizony ilyen lesz. Lassultunk, itt 5:40 körülieket futottunk. Viszont nagyon sokan sétáltak már itt is, a táv hátralevő részében pedig egyre többen.
Egész gyorsan vége lett a rakpartnak, Orsiékat végképp elhagytam egy frissítőnél. Az Erzsébet-híd előtt kiszámoltam, hogy mág tíz híd-alul-felüljáró lesz. Aztán néha megnéztem, hány van még hátra :-). A Petőfi-hídon utolértem egy (külföldi) srácot. Nagyon kellemetlen volt mögötte futni, a belőle terjengő "illatok" miatt. Ráadásul éppen az én tempómat mente, fölfele is, lefele is, a síkon is. A Közgáz előtt aztán elég volt: muszáj volt lezúznom. A 34-es frissítő előtt bíztattam egy kicsit Vistart, aztán betoltam a második gélt. A frissítés a terv szerint haladt: tízig izo, utána mellette banán, 27 után a frissítők előtt gél + víz. Alighanem a gél tette, hogy elkezdtem jól érezni magamat. Ugyan egy kicsit korainak véltem, de elkezdtem visszavenni a tempót, megint 5:25 körüli killerek jöttek, ezzel többnyire előztem a többieket. Aztán a váltóhely előtt utolért a 4 órás vonat. Úgy húzott el mellettem, hogy csak néztem. Namondok, most vagy az én órám nem jó, vagy az övék. Valószínűleg az utóbbi: a váltópontnál észrevehették hogy gyorsan mennek, mert a leszűkülő sávban lelassítottak, ezzel jól feltartva azokat, akiket éppen megelőztek. Profi. Meg BSI-futóetikett. Vagy mifene.
Jó ötlet volt másodszorra elkerülni a fordítást, az az Újpesti rakpartos rész sokaknak gyötrelem. Így aztán a Felüljáró is hamarabb jött. Ez jó volt. Hogy utána maradt még négy killer, az már kevésbé... Sebaj, Saci néni megint ott volt, meg Limonade Joe bringával, aztán lejjebb meg a rádiós futótárs szurkolt, aki most sérült volt, ezért pihent. Rakéták begyújtva, a kilométertáblák szerint az utolsó 2.195 métert 5 percesekben futottam. Így volt vagy sem, körülöttem mindenki hajrázott rendesen. Kicsit meglepő volt a ligeti kunkor kihaltsága, szurkoló sehol. Jó a táv végén a hűs Liget, de hátránya a hibákkal teli út és az eldugott és rövid célegyenes.
Csip nem csippan, óra leáll, 3:55:49 saját mérés szerint. Kicsit gyengébb a tervezettnél, de hát hiszen nem is volt tervezett :-). A folyosóban Kocsis Árpi személyesen gratulál. A csomagosztásnál sorállás, sokan jönnek 4 órára, és mindössze két lány adja a csomagokat. Aztán percek alatt összeverődünk, fjani frissen mint mindig, de sajnos kiderül, hogy nem sikerölt a terve és kiállt 33-nál :-(. Jön sok ismerős, olyan gyorsan hogy nem is emlékszem, köztük anita, aztán Lőrincz Bandi T.O. nélkül... (Lepsényné' még megvó't... :o)). Aztán T.O. is. Nekem meg -- ilyen még nem volt -- valamim leesik, vagy fölmegy, akárhogy is, szédelgek egy kicsit. Bekapok egy müzliszeletet, hozzá az édesítőszeres (!) teát (?), amit a csomagban adtak, megkeresem a bandát, leülök, így gyorsan helyrejövök. Jó sokan voltunk, és a befutók, a szurkolók egyre csak jöttek, és jöttek :-). Beszélgettünk egy kicsit, aztán hazajöttem. Otthonra rendes izomlázam nőtt, ma reggel is megvan, köszöni szépen. Régen volt ilyen.
Értékelés? Jó futás volt, kár lett volna kihagyni. A pálya szép, az időjárás kitűnő volt, bennem meg most éppen ennyi volt. Gratulálok mindenkinek! Jövőre (remélem) ugyanitt!
Gratula!
Kár, hogy nem én vagyok az Anita, akivel összefutottál. Úgy tűnik 20 mp-cel futottam lassabban, ugyanilyen céltervekkel :-)
Hajrá tovább!!! :-)