Kirándulás volt a tervben a hosszú hétvégére, el is könyveltem jóelőre, hogy pihihetet tartok. Oszt' mi lett belőle?! Szombat: nyújtás, vasárnap: erősítés, hétfő: tüdőkiköpés :-).

Vagyishogy szombaton a fél napot a cseresznyefa alatt töltöttem, a létráról nyújtózkodva az ágak felé.

Vasárnap egy rég tervezett kirándulást tettünk a Bärenschützklamm-ba (Medveölő-szurdok). Ez ugyebár teljesen off volna, ha nem teljesítettünk volna mindeközben 700 méter szintet, melyből úgy 450 méter jutott a szurdokra, a maga 2900 lépcsőjével. El is könyveltem lépcsőedzésnek a napot :-). Aki még nem járt arra, annak -- nem csak a vádlierősítés okán -- feltétlenül látnia kell ezt a helyet, mert gyönyörű! Nem mellesleg számos outissal és futóval találkoztunk. Nem csoda, az utak jók és nem túl forgalmasak, a táj pedig csodálatos.

Hétfőn pedig, ha már levittem a bringát, tettem egy kört az Őrségben. Merészen nekiindultam a szentgotthárdi útvonalnak, amelyben a szokásos hullámzáson túl van irányonként négy rövid, de velős emelkedő. Odafele vígan szaladt a bringa. Visszafele aztán észrevettem a szembeszelet :-). A csörötneki emelkedőn olyat mutatott a sebességmérő, hogy nem is gondoltam volna, tudok olyan lassan tekerni :-). Igyekeztem fartlekesre venni az edzést, az emelkedőket -- meg itt-ott a lejtőket :-) -- megnyomni amennyire csak lehet. Jó volt, sajnos haza kellett indulni, ezért 90 km-rel befejeztem a napot.

Levezetésként kedden reggel rápróbáltam egy bizonyos úszótávra. Melegnek éreztem a 24 fokos vizet. Kábé a várt tempóban sikerült, lazán és egyenletesen, de a végén fáradtabbnak éreztem magam, mint előre gondoltam (merthogy azt gondoltam, egyáltalán nem fogok elfáradni.) Azért jó lesz ez, az úszással (még) nem lesz baj.