“A világ legjobb versenye!” – ezt mondta egy ismerősöm másfél héttel ezelőtt a Szajki-tavak triatlonról, amikor megemlítettem neki, hogy megyek rá én is. Hát, őszintén megmondom, nem sokat tévedett!
Két éve voltam először sprint távú (750 méter úszás – 20 km kerékpározás – 5 km futás) triatlon versenyen és nem is akartam menni többször rá. Az agyig tolt pulzus szűk másfél órán keresztül valahogy nem az én világom. Jobban szeretem a hosszútávot. Ahol nem csak a gyorsaság fontos, hanem az erő helyes beosztása és a frissítés átgondolt végrehajtása (ezzel kapcsolatban még lesz szó, nem csak hosszútávon fontos ez a kérdés). Szóval ahol kicsit bölcsebben kell úszni és taposni a pedált, hogy a (fél)maratonra is maradjon erő.