Szóval az első huszas.
Eddig mindig max. 12 km-t futottam, de általában inkább 8-10-eket. Aztán a hét elején jött egy gondolat, hogy kíváncsi vagyok menne-e már most egy közel félmaraton. Egyelőre nem időbeli teljesítés, hanem végig tudom-e futni az egészet.
Szombaton akartam először futni, de borzalmas idő volt Körmenden. Gondolkodtam rajta, hogy lehet nem vagyok rá kész és ezt így akarják a fentiek a tudomásomra hozni. De aztán vasárnap reggel felkeltem és teljesen korrekt időt találtam. Viszonylag gyenge szél - legalábbis szombathoz képest - és szemerkélő eső.
Már korábban kinéztem, hogy merre fogok futni. Lefutom a szokásos töltéskörömet, aztán megyek tovább a Rába töltésen végig, egészen az egyik szomszédos faluig, ott megfordulok és ugyanazon útvonalon jövök vissza, majd még két töltéskör és az kb. 20-21.
Az eleje még jó is volt. A gond ott alakult, hogy a töltés nem olyan, mint Győrben. Kétoldalt térdig érő fű, középen viszonylag nagy fű, a két nyomsáv meg kb. 20 centi széles, kavicsos, de tele pocsolyával. Ez később térdigérő fűvé változott, nyomsáv nélkül. Úgy döntöttem, hogy erre nem fogok visszajönni, inkább aszfaltozom. Amerre jönnöm kell, arra úgysincs nagy forgalom.
A másik gondom az volt a töltésen, hogy a folyamatos pocsolyakerüléses ugrándozás miatt a pulzusomat nem tudtam 155 alatt tartani, folyamatosan 160 körül volt. 20 perc után kinyomtam a csipogóját, mert lassabban már nem akartam futni. Később az aszfalton már nem kapcsoltam vissza, de rá-rá néztem és visszaállt 150-155 közé.
Apropó forgalom! Ezúton üdvözlöm annak a piros Astrának a tulajdonosát, akinek a rendszáma CTM-XXX (írnám, de nem láttam a számokat), aki - valószínűleg - direkt rámhúzta a kormányt és tőlem kb. 70-80 centire húzott el, majd visszaállt a saját sávjába.
Az aszfaltos részen nem volt gond. Kb. féltávnál betoltam a Túró Rudimat. Frissítésnek egyébként 6,5 deci vizet vittem az új kulacsövemben, 4 flaskában. Egészen más érzés a hagyományos övtáska plusz félliteres flakon kombinációhoz képest.
Az utolsó öt kilóméteren a pulzusom elszabadult. Végig 170 környékén volt. Ennek egyébként köze lehetett ahhoz is, hogy pár száz méterrel előttem futott egy úr, akit látásból ismerek és tudatlanul elkezdtem felvenni a tempóját. Nem is ment egyáltalán ez alá le már a futás alatt. Az utolsó 2,5-3 km volt a legnehezebb, néhol már nem oda ment a lépés, ahova akartam.
Mikor sétáltam a futás után hazafelé - kb. 2-300 m - olyan volt, mintha valami légpárnán sétáltam volna. Hazaérve nyújtottam, aztán szenvedtem. A bokám meg a térdem totál bemerevedett, alig bírtam egy-egy ülés után felkelni. Sajnos a Fastum gél Győrben maradt, otthon pedig nem volt. Szóval most hazaérve bekentem és kb. 1 perccel utána már egyáltalán nem fájt. Persze számítok rá, hogy holnap kicsit nehezen fog menni a mozgás. Edzőterem lesz reggel, futásszünet napot tartok.
A héten gyűjtöm a kilómétereket és a jövő hétre tervem egy 25-ös. De már normális talajon, ahol tudom tartani a pulzust, hogy reálisabb képet kapjak és az edzés is olyan legyen, ahogyan mára is terveztem.