...a szüzességem. A hétvégén megvolt az első triatlon versenyem Egerben!
Már reggeltől ott voltunk Adrival, megnéztünk néhány aquatlon futamot is. Aranyosak voltak a kicsik, ahogy úsztak és ahogy - sokan mezitláb - lefutották a rövidke távokat.
Aztán valamikor fél 12 körül megérkezett a csapat többi tagja - képek a profilomnál. Mivel még nincs triatlonos mezem, ezért - tapasztalatlan újoncként - sokat gondolkodtam, hogy átöltözzek-e vagy az úszónadrágomban bringázzak és fussak. Végül az úszónadrágra csak ráhúztam a futógatyát és így ment a bringa meg a futás is.
Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne nekem jobb. Ha sokan lennének, vagy ha kevesen. Aztán arra jutottam, hogy ha jó sokan, mert akkor nem vagyok olyan feltűnő :)
Az úszás valami szörnyű lassan sikerült. Nem is értem hogy jöhettek ki lassabb ezrek, mint egy hosszú edzésen, amikor még a pihenők is benne vannak. Elszámoltam vagy meg voltam illetődve, nem tudom. Nagyon jó dolgom volt a többiekhez képest, mert valamilyen oknál fogva a mi sávunkban csak 4-en voltunk, míg néhányban volt 6-8 versenyző is egymás hegyén-hátán.
Kapkodva futás a bringához, örültem, hogy megtaláltam. Cipő, póló, rajtszám, sisak fel és futás. Annyira meg voltam zavarodva, hogy majdnem felkapattam a bringával a padkára. Pár perc kellett, míg magamhoz tértem. 8 kört kellett megtenni a rövidke pályán. Az eleje mászás, aztán kis szembeszél, fordító után hátszél lejtővel - ott szép tempókat lehetett menni. Aztán megint egy halvány emelkedő, majd begurulás a pálya elejére, ahol megint fordító. Nagy élmény volt néha beállni egy-egy 8-10 fős boly mögé - mikor utolértek - és pihenni. Minden körben ittam és valószínűleg a futáson ez okozta a vesztemet. A Merida tökéletesen teljesített, csodálatos gép. Verseny végén toltam ki a kocsihoz és egy Úr meg is jegyezte, milyen szép gépem van. Pedig aztán ott voltak csodagépek, csak csorgott a nyálam.
Bringa után újra depó, futócipő vizslatás, hogy hova a francba tettem. Bringa, sisak, cipő ledob, futócipő felvesz. Az első tíz méteren éreztem, hogy brutálisan lötyög a hasamban a sok megivott folyadék. Sajnos verseny előtt is túl sokat ittam, ez összejött a bringával, így cipeltem a felesleges folyadékot magamban. Az első körben volt pillanat, amikor úgy éreztem, hogy megállok és sétálok egyet. Aztán elhessegettem a gondolatot és lassan, de - az időmérés szerint - egyenletes tempóban sikerült végigkocognom a 4 kört. Nagy öröm volt a célba érés, a többieknek pedig köszi az üdvrivalgást :) A végső időm 1:30:26 lett. Ebben jópár perc benne van még, mindhárom számban. Főleg a futásnál nem az erőnléttel volt a gond, hanem a körülményekkel, amiket teremtettem magamban - rossz frissítés.
Tökéletes tapasztalatszerzés volt a verseny. Nagyon örülök, hogy ott lehettem! A következő június 12-én lesz Balatonfüreden. 1500 méter a Balatonban, szűk 40 km dimbi-dombin, aztán 10 km a gyönyörű Tagore sétányon. A megszerzett tapasztalatokra építve meg fogom tervezni a frissítést és másoktól nem zavartatva, érzésre kényelmes tempót fogok magamnak diktálni.
Nekem itt és most - a triatlonban - nem a másokkal szembeni győzelem, hanem a tapasztalatszerzés és önmagam kiismerése a cél.
Gratula! Ügyes voltál! És nagy hajrááá Füredre... :))