A téli/tavaszi szezonom utolsó versenyének szántam az UltraKék Trail Budai 53 kilométeres, 1810 méter szintet tartalmazó etapját, ami Visegrádról indulva Pesthidegkútra érkezik meg a Pilis- és Visegrádi-Hegységen majd a Budai-hegységen átkelve. Az UltraKék versenyeivel már korábban is szemezgettem, ám vagy a helyszín vagy a táv miatt nem neveztem rá korábban. Amikor megláttam, hogy idén hazai pályára ér a verseny, már akkor tudtam, hogy nevezni fogok rá. Nagyon szimpatizálok a pólóra is felkerült szöveggel - "Átengedett A Hegy" - mert tökéletesen visszaadja azt az érzést, ahogy terepfutóként a körülöttem lévő természetről gondolkodom. Nem hódítom meg a hegyeket, nem is győzöm le az elemeket - a Természet az úr, amiben az ember csupán egy parányi semmiség, így hálásnak kell lenni minden ott eltöltött percért. 

https://dangercat.blog.hu/2019/04/27/_atengedett_a_hegy_ultrakek_trail_budai

Nagy örömömre idén ismét megrendezésre került a Libegő Trail, ami minden terepfutó perverz álma: csak fel a Libegő alatti úton a felső állomásig, majd a lépcsősort követve az Erzsébet-kilátóig, ahonnan visszafuthatunk a kiindulási ponthoz a Libegő alá, majd ismét fel ugyanoda, majd megint és újra és még egyszer utoljára. Az eltévedés kizárt, hiszen ugyanazon a helyen körözünk ötször egymás után megállás nélkül, mert a szintidő is feszesnek mondható a maga négy órájával. A táv idén 25,5 kilométerre nőtt, amihez méltó módon a pozitív szintemelkedés is felkúszott 1650 méterre. Csakugyan a terepfutók álma, nemde? 

https://dangercat.blog.hu/2019/04/13/5x_fent_5x_lent_libego_trail