Ebben a szösszenetben a fő kérdés: Hogyan ússzunk mellben hosszabb távokon?
Az írásom célja bemutatni azt, hogyan tudsz hatékonyan mellúszni – mivel szerintem elsősorban a hatékonyság a kulcsszó hosszabb távokon. Hogy a felszabadult (pontosabban el nem használt) energiamennyiséggel ki mit csinál, saját döntése – lehet gyorsabb, úszhat többet vagy épp pihentebben érhet célba.
AZ ENERGIATAKARÉKOS MELLÚSZÓ STÍLUS
Mi is a mellúszás lényege? A kezeddel magad alá húzott víztömegbe belerúgva előrehaladni.
Természetesen önmagában a húzással is előrébb haladsz, de az igaz lökést a rúgás adja.
Ahhoz, hogy optimálisan haladj előre, pont akkor kell rúgnod, amikor a víztömeg a lábfejedhez ér.
Mitől lesz energiatakarékos a mellúszás? A teljesség igénye nélkül:
a) A helyes mozgássorozattól, amit az előző szösszenetben fejtegettem
b) A helyes levegővételtől és -kifújástól
c) A siklási fázis kihasználásától
LEVEGŐVÉTEL ÉS -KIFÚJÁS
A levegő mókás dolog: az oxigénbiztosításon kívül arra is jó, hogy lufit csináljon belőled, ezzel megemelje a törzsedet. Mikor hasznos ez az emelés? Siklás közben. Mikor káros ez az emelés? Húzás közben.
A levegővételt akkor érdemes végrehajtani, amikor a fejed már süllyedő fázisban van és közeledik a vízfelszín felé. Tehát semmiképp sem rögtönből a fejed vízből való kiemelése után. Várj egy fél ütemet. Ehhez persze szoknod kell az oxigénhiányt, hogy ne érezz kényszert az azonnali levegővételre.
A levegővétel sebességére azt javaslom, hogy fokozatosan gyorsuló erősséggel szívd befelé, csak a szádon keresztül. (Kellemetlen lehet az orrba beszívott víz, mert akadályozhat. Igaz, sétatempónál mindenre van időd. :-) ) A vízfelszín előtt csukd be a szád, így legfeljebb pár csepp víz kerül a szádba. Előfordulhat az is, hogy hullámzás miatt levegő helyett egy nagy adag vizet kapsz, ehhez a helyzethez is hozzászokhatsz az oxigénhiányos gyakorlatokkal. (Alaptételként arra kell törekedned, hogy 1-2 levegővétel úszás közbeni kimaradása ne okozzon problémát.)
A kifújást pedig a siklás végén érdemes végrehajtani, minél inkább a végére tolva és minél gyorsabban. (Pont azért, hogy a benn tartott levegő minél tovább fejthesse ki a lufihatást.)
A SIKLÁSI FÁZIS
A siklás egy remek dolog. Siklás közben úgy haladsz előre, hogy közben pihensz. Ennél jobb hatékonyság nincs. :-) Sőt, közben akár stabilizálhatsz is. A lényegéből kifolyólag oxigénhiányos fázis (mivel az orrod és a szád vízfelszín alatt van), de mivel a levegő a tüdődben van és épp pihensz, ez nem probléma. Figyelni kell rá, hogy épp a vízfelszín alatt legyél, mint ahogy arra is figyelni kell, hogy húzáskor a lehető legkisebb mértékben emelkedj ki a vízből.
A STABILITÁS
Az az optimális, ha az energiáidat az előre haladó mozgásra fordítod. A kezeddel húzol, a lábaddal rúgsz. A probléma ott bújik meg, hogy sem a kezeddel, sem a lábaddal nem tudsz tökéletesen előre haladó mozgást produkálni, plusz a vízben (még a feszített víztükrű medencében is) lehetnek áramlatok és hullámok, amelyek össze-vissza dobálnának. Kénytelen vagy az energiáid egy részét a stabilizációra fordítani, hogy előrefelé haladhass.
Nagy pazarlás viszont a kéz- vagy lábmunkával stabilizálni. A kezeddel + hátizmoddal + mellizmoddal húzz, a lábaddal + fenékizmoddal rúgj. Mi marad? A hasizmaid (elülső + oldalsó). Érdemes kialakítanod egy olyan úszóstílust, ahol a stabilizációt a hasizmaiddal oldod meg.
Az írásaid szerint a levegővétel és a kirúgás terén kell módosítanom a mellúszó stílusomon.
Gyorsúszásra is vannak gondolatébresztőid? :-)