A pörgős-fárasztó tegnap és 5 óra alvás után nyűgösen keltem, hogy reggel úszni menjek és ez a nyűgösség a medencéig megmaradt. Azt éreztem, hogy a mai betevő ötezer is menni fog, de a minőségében voltak kétségeim. :-) Úgy kezdtem, hogy minden hossz elején pár tempót víz alatt nyomtam, és az abból születő oxigénhiányt vezettem le az adott hossz végéig. Most elég sokan voltak a medencében, köztük sok szééép leányzó :-), na de a zsúfoltság akkor is gáz, ha kellemes látványt nyújt. Eleinte próbáltam igazodni, evickélni és óvatosan előzgetni kb. a táv feléig, amikor kialakult egy olyan kombináció, amikor nem jött szembe senki – na akkor kirobbantam helyemből, egy maxra nyomott hosszal beelőztem. A lendület bennem maradt, tetszett a tempó, és bár szándékosan laza tempójú úszásokat terveztem februárra, a táv második felét erőből lenyomtam úgy, hogy a gyorsúszóknál is gyorsabb voltam. Órát még mindig nem vittem (ma délután hoztam el a szervizből), úgyhogy fogalmam sincs a pontos sebességről, de ígéretesnek tűnt. :-)
A mai edzés volt az első az újrakezdésem óta, ami lefárasztott. Lehet, hogy ebben a kezdeti fáradtság is benne volt, de tény, hogy a legerősebb edzésem volt a mai. Hétvégén pihenni fogok. :-)
Jó jel, hogy az edzések kezdete óta már 5 kilónyi felesleget leadtam és beleférek a két számmal kisebb nadrágokba. Kezdetnek nem rossz, de ennél sokkat nagyobb változást akarok. :-)
Rendben, pár napon belül megírom a következő szösszenetet is, a címe "Stílus és stabilitás, avagy a hasizmod fontosabb mint hinnéd" lesz. Elolvassa, aki akarja. :-)
Nagy gratula az 5 kiló mínuszhoz! de örülnék én még ennyinek is... a nagy változások is a kicsi 5kilókkal kezdődnek, úgyhogy hajrá hájle!! :-)