Hát visszatértem 'az élők közé'. Legalábbis nagyon ajánlom magamnak. Direkt nem a 'remélem' szót használom, mert most tényleg megtettem mindent azért, hogy idén újból rendszeresen edzhessek és persze versenyeken is indulhassak, mert az jó. Utoljára 2005-ben edzettem rendszeresen utoljára, azóta pedig... nos, azóta az egzisztenciális alapokat építgettem. Azt hiszem, így hívják, amikor az ember hülyére dolgozza magát, látástól mikulásig.
Mi a helyzet most? Ígéretes. A testtömegem több mint valaha. Mondjuk ez a kondimon nem nagyon látszódik, de a ruhaméreteimen annál inkább. Ráérek? Hát ja. A dolgozdában bejelentettem, hogy idén kevesebbet számítsanak rám, mert csak emberi mértékű melóra leszek hajlandó. Egyedülálló is vagyok, 2,5 éves kapcsolatom ért véget decemberben. Úgyhogy épp itt az ideje az új életnek. Illetve visszahozni a régmúltból, ami jó volt és felépíteni jóra, ami sosem működött. Ráadásul ehhez még kedvem is van, meg egyre több energiám is.
Az edzéseket két hete kezdtem újra. Rövid gondolkozás után úgy döntöttem, úszással kezdek. Részben mert imádok úszni, részben mert az a legkevésbé terhelő a triatlon másik két sportjához képest. Az uszoda sem volt kérdés: Hajós. Igaz, mostanában mókás bejutni oda, de sebaj, gyalogolni is szeretek. :-) Bár a múltkor -10 °C-ban és kb. 100 km/h-s szélben, hóesésben kúsztam át a hídon, de mivel az összes tagom szétfagyott másodperceken belül, nem volt gáz. :-) Nah, azóta hordok sálat a táskámban. Vettem 10-es bérletet (aranyárért...), amiből öt alkalom máris elfogyott, ebből 5100 m született. Ahogy sejtettem, a lábszárizmaim tiltakoztak egyedül, a többi békésen viseli sorsát, sőt, már nyomokban visszajön a régi olajozott mozgásom. Mondjuk 1000 m és 1200 m között. A legutóbb már 300 m és 1400 m közt volt optimális a mozgásom. Eleinte csak mellúszást nyomok, az a nagy kedvenc, majd később jöhet hozzá a gyors és kiegészítésképpen a hát és a pillangó, meg a mindenféle extrém gyakorlatos úszásnemek (mell láb hátrakulcsolt kézzel, mell láb oldalt fekve fél kézzel, mell láb háton fekve hátrakulcsolt kézzel, csak mell kéz összeszorított lábbal, illetve a mellúszás minél hosszabb kisiklással, mondjuk 50 m 12-13 tempóból).
Az első alkalmakkor direkt nem vittem órát. Nem az idő volt az érdekes. Sőt, az első két alkalommal nem is úsztam, csak lélegzőgyakorlatokat és erősítő gyakorlatokat csináltam a medencében. Aztán az utolsó alkalmon megpróbáltam lemérni, hogy most épp mennyi időbe telik az ezres, erre rögtön beázott a (3,5 éve nem használt) Timex Ironman órám. A szerviz két hétre vállalta a javítást, a belsejét kell cserélni.
Most le vagyok tiltva egy hétre az úszásról. A szemem sem bírta a strapát, aminek számomra nem volt tünete, de a szemvizsgálaton (új szemüveg rendel) a gép gyulladást mutatott a szememben, így vissza kell mennem, addig semmi úszás. Sebaj, felszereltem a (szintén nem használt) boxzsákomat, a szomszédok nagy örömére. A bringám is készenlétben áll, amint eltűnik a hó (hőmérséklet nem számít), megyek ki vele is. A futást még nem erőltetem. Majd tavasszal, ha belejöttem a rendszeres mozgásba.
Üdv újra köztünk Zakka! :o)