Mára és holnapra szabit vettem ki, hogy rápihenhessek a szombati Balaton-átúszásra. Találtam autós transzfert, még pénteken levisznek Kangáék (kösz előre is!), lenn alszunk, hogy az elsők közt indulhassunk. Hehe, ezt gyakorlatilag az összes eddigi (7) átúszásomon megpróbáltam, és jelentem, a legkorábbi indulásom 8:30-as. Pedig már hét előtt ott voltam a nevezési sorban állva, és nyolctól volt a rajt. De ugye nyolctól az élversenyzők rajtolnak, a szintén korán indulni próbálók pedig csordajelleget öltenek, és annyit nem ér meg az a pár perc tovább várakozás, hogy véletlenül beleakadjon a könyököm valakinek az orrába.

Amúgy nem tudom, hogy mit ússzak. Oké, persze, az utóbbi évben jó, ha ötször jártam nagyobb vízben (és ebben a strandolások is benne vannak), így örülnöm kéne annak is, ha egyáltalán átérek, nemhogy még erőből időre mehessek. De azért mindig bennem van a kisördög. Bennem volt a maraton váltón is, aztán ott meg alig bírtam ki belesétálás nélkül, ötperces átlagon is túl. egyelőre úgy gondolom, hogy elindulok úgy érzésre 22 perc/km-s tempóban, megnézem 1 km-nél, hogy tényleg annyi-e :-), van-e bennem még erő, esetleg plusz erő. Most a Balaton-átúszás nem cél, hanem eszköz, úgyhogy nem baj, ha egy funrun valami lesz belőle. De azért jó lenne most is két órán belül... :-)

Érdekes egyébként, hogy mire emlékszem az eddigi átúszásaimból. (Persze lehet, hogy néhol rosszul. :-) ) Az elsőn (1998-ban) roppant elveszettnek éreztem magam, nagyon hosszú volt, és az utolsó másfél km-n teljesen szétestem fejben. Addig csak medencében úsztam hosszú távot, és annyit még sosem. 2:40 lett a vége. De éreztem, hogy tudok ennél jóval jobbat is.

A másodikra készültem, úgy éreztem, képes leszek majd akár két órán belülit is úszni, de nem sikerült, a 16-17 fokos vízben 3 km-ig bírtam úszni normálisan, utána csak a kutyaúszás ment, a lemerevedett izmaimmal, de célbaértem (2:20).

A harmadik volt a legkellemesebb, tökéletes felkészültséggel és tökéletes időben (tükörsima víz, 24 fokos víz, 28 fokos levegő) 1:55-öt hoztam ki magamból. Ezután éreztem úgy, hogy elértem a csak úszóedzésekkel elérhető maximumot, és gondolkodtam, hogyan tovább? Utánanéztem, melyik lehet az a sport, amelyik számomra is elérhető, bele tudom illeszteni a napjaimba, és jobb kondíciót érhetek el általa? Hát ez a sport a futás lett. Előszedtem valami ruhát a szekrényből, plusz egy kínai dorkót, majd eljárogattam a MAC rekortánjára reggelente. Aztán a topicsekes Chino elvitt egy szigeti hendikepre, ahol megismertem a futóbolondokat... a többit tudjátok. :-)

A negyedikre még inkább kihegyeztem a formám: 4-5-6-os levegőkkel mentem végig, 1:51 lett, ami PB azóta is. Életem legjobb versenye volt, ugyanis az utolsó km-t Hatásvadásszal kergetőzve (az akkor még élő Topicsek társaság tagja, akikkel lementünk az átúszásra) nyomtuk le, jóval 20 percesen belüli tempóval. Persze akkor még nem tudtam, hogy ő az, de ő sejtette, ugyanis: "csak zakka lehet olyan állat, hogy mellúszóként nekimegy egy gyorsúszónak". :-)

Az ötödik az első nagyatádi (bringa)váltózásomra való felkészülés jegyében 1:59 lett. Előző nap 40 fokos lázas voltam, így gondolkoztam, hogy mi legyen, végül elindultam, rizikós volt, de bejött.

A hatodik 1:52, kizárólag bringás és futós edzésekkel készülve, és szintén Nagyatádra készülés jegyében, de most már egy teljes ironman követte. Megint mentem, mint az állat, és egész jó lett. :-)

A hetedik 1:57, de most már csak bringás edzések előzték meg. :-) Kicsit hideg volt a víz, de nem volt vészes, nem akadályozott semmiben.