Ahogy az angol mondaná „the shit has officially hit the fan”. Nem terhelném az edzésonline olvasóközönségét, de a történetnek van 3 fontos tanulsága, és szerintem bűnt követnék el, ha nem osztanám meg.
- tanulság: Fordulj (sport)orvoshoz!
Szeptemberben az SZTK-ban a doki azt mondta, „szerinte” nem szakadt el a térdszalagom. A másik doki már a fizikális vizsgálat után is azt mondta, hogy szerinte viszont legalább részben elszakadt, de lehet, hogy teljesen. Ezen felül szerinte a medialis meniskuszom is sérült, és MRI-t rendelt. Az MRI sajnos megerősítette a részleges szalagszakadást, és kimutatta, hogy a medialis menicus hátsó szarvát gyakorlatilag „feltrancsíroztam” (az orvos szavai). És ezzel el is jutottunk a 2. tanulsághoz:
2. tanulság: A röntgen nem mutatja ki a szalag- és porcsérülést, ezért mindig ragaszkodj az MRI vizsgálathoz is!
A medialis meniscuszom valószínűleg akkor sérült, amikor a részlegesen szakadt térdszalagommal futni kezdtem (abban a hitben, hogy csak rándulásról van szó), egyik héten majd’ 30 km-t. Ha tudtam volna, hogy akárcsak esély van arra, hogy elszakadt a szalag vagy a porc is sérült, bizonyára nem futkosok…
3. Tanulság: Türelem! Adj időt a sérülésnek, hogy meggyógyuljon!
Asszem, ehhez a tanulsághoz nem szükséges hozzáfűznöm semmit. A történetem ékesszólóan illusztrálja azt, hogy mi történik, ha valaki eszetlenül akar edzeni, pedig nagyon nem kéne…
Most a következő fog történni. A január 2-ával kezdődő héten befekszem a kórházba, ahol megkísérelik összerakni valahogy a térdem (kivágják az elszakadt porcrészt és megstoppolják a keresztszalagot). Utána rehab, és utána elvileg bármit sportolhatok megint. Ez majd olyan jövő márciusban lesz…