Na ez az amin lehet gondolkodni...

Örülök, ha gondolatot ébresztettem.
Igen, valóban el kell néha gondolkodnunk, ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni...
Vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni.

A mi társadalmunk fél a másképp egészséges emberektől, mert néha... Hogy is szoktuk mondani? "Olyan furcsának tűnően viselkednek."
Pedig lehet, hogy csak egy titkot őriznek.
:)

Ezeken a dolgokon tényleg el lehet gondolkozni. Valószínűleg mi sérültebbek vagyunk, mint ők. Lelkileg biztosan. Sokat lehetne tőlük tanulni.

Igen, remélem, hogy másokban is.

A Láthatlan kiállítás.

Voltam.

Egy vak fiúval.  

Vak sötét.

Vezetőnk egy 50 éves vak féfi, aki 5 éve vak, egyik napról a másikra, látóideg gyulladás. Erős ember, 3 hét alatt magára talált.

Számomra nem az volt a lényeg, hogy kitapogattam dolgokat, felismertem azokat, hiszen vannak képi ismereteim, hanem ...amit éreztem.

A végén a kocsma :)  Fordítva ültem fel :) Hátam mögött a pult, nem baj :)

Kérdés:

- Egy Heinekent ?

- Ez komoly ?

- Igen :)

- IGEN !!

Fizettem, tapogatva, jól adtam :)

Míg ittunk, beszélgettünk, róluk és rólunk, mit gondolunk, mit tapasztalatak a kiállítással kapcsolatban. Másnak éreztem magam, mint kint, naggyon másnak. Nem láttam őket,  mintha csak a lelkek beszélgettek volna, iszonyat jó volt !!! Mindegy ki hogyan néz ki,  milyen ruha van rajta, kancsal-e, vagy kopasz, netán nagy az orra vagy pocakos, kövér-e  vagy sovány ... vagy bármi, ami egy látónak, tetszik, nem tetszik ... számít.

Újabb hangok jöttek.

Meglepődtem, mert nem számítottam rá.

Hisz vak sötét.

- Sziasztok :)

- Szia !

Furcsa volt, melengető érzés.  Nem igazán tudom szavakká formálni. Ő tudta mi ott vagyunk, mi nem , hogy ő jön.

Odabent nincs egod, csak a lelked. Nincs álarc, csak a való, nincs hazugság, hisz a hangod mindent elárul.

Míg bent voltam, nagyon boldog voltam :)

Aztán kijöttem és láttam.  Nem akartam, vissza akartam menni !!! Szerettem volna egy napra vakká lenni !

Ha nagyon sok pénzem volna, egy szállodát építenék, a vakok volnának a személyzet, a tanítóink, segítőink  nekünk, a "kerek" embereknek. Minden embernek ott kellene töltenie egy napot egy éjszakát. Ott ébredni, enni, létezni, beszélgetni, játszani ... megtanulni Embernek lenni.

Más emberként jönnének ki, ha nem, akkor még egy napot  és még egyet.

Láthatatlan...bocsánat .

Te legalább elgondolkodsz....meg még néhányan, de sajnos a nagy büdi társadalomban nem ez a trendi :(   Most a tökéletesség az egyedül üdvözítő, messzire illik kerülni mindent és mindenkit aki és ami tökéletlen, és ezzel a mi állapotunk  törékenységére, saját tökéletlenségünkre emlékeztet. 

Igen, a serultek kulonleges angyalkak itt koztunk.

Szia!

Én is voltam egy Láthatatlan kiállításon. Nekem is ekkora élmény volt! Egy kedves, fiatal, vékony, alacsony fiú vezetett végig bennünket. Amint leértünk a sötétbe, ahol már mi sem láttunk... azonnal a hanjába kapaszkodtunk. Kisebbik lányom bízott benne a legjobban, akkor volt ő kb 9 éves. A családból ő ért leghamarabb a végére. Csak a fiú hangja volt az irányvonal és amit kitapogattunk. Számomra az volt a döbbenet, hogy amint leértünk, a képem a fiúról azonnal megváltozott. Magabiztos, erős, nyugodt és természetesen ugyanolyan kedves és türelmes volt. De valahogy nagyobbá vált a szememben...

Elszégyelltem magam, de már én is másképpen látok!!! Pedig egészségügyben dolgozom és érzékenynek és empatikusnak gondoltam magam addig is. 

Én is azt gondolom, hogy mindenkinek át kellene legalább ennyit élnie más életéből, kicsit kipillantania a saját sirámaiból!

És valóban tisztábban látunk ha a cukormázat kicsit megvakargatjuk...

Köszi, hogy leírtad :))