Bosszant és nagyon bosszant...
.... a Maraton.
Tavaly nagyon sokat futottam, sok-sok időt, de nem a maratonra gyúrtam, hanem a feles Nike-ra.
A Maraton ????
nekem az is kell !!!! , mondtam ezt tavaly tavasszal. Mint akkoriban minden verseny, amin adtak a nyakamba plecsnit :D
A futótársamnak, aki idősebb mint én, csak pasi, mondtam, hogy nekünk le kell még az életünkben futnunk minimum egy darab Maratont, mert anélkül nem élet a futóélet, nem fogjuk feldobni a lábunkat, hogy aztán alulról sóvárogjunk: nem tettük meg, pedig megtehettük volna !
Hogy ő ???? Hülye vagyok ???? Az ki van csukva !!! TELJESEN ki van csukva. Ő már futott egy félmaratont előtte vagy 2 évvel, az is maga halál a maga kánikulájával, de meg volt, meg hogy ő már öreg (53) , jött a sóder dumával, a nemhiszemelmagamrólhogyképesvagyokrá effektus.
Azt mondta bármit kérhetek, bárhová eljön velem, ami félmaraton max, de ezt az egyet nem kérhetem, mert nem , nem és NEM !
Na, engem meg ismerni kell, minél jobban tiltakozott én annál jobban nyomultam, de-de, IGEN, mert KELLL és kész.
Ő meg hogy hagyjam ezzel a baromsággal., úgysem tudom rávenni bármennyit beszélhetek, majd az egyik fülén be a másikonmeg rögtön ki :)
Jól van, gondoltam, jól van, mondjad csak, mosolyogtam, mert tudtam, hogy mindig elő fogok ezzel a témával hozakodni, folyamatosan fogom duruzsolni a fülébe, míg el nem hiszi :)
Egész évben csak futottunk, jó sok versenyre elmentünk, több félmaratont zsebre tettünk, közben tiszteltük a távot :)
Ősszel megemlítette, hogy bizony azért elültettem valamit, mert ott motoszkál azóta is a fejében a Maraton gondolata :D
Hurrá !!! Elhitte :D
A jobb lábam nem százas. Tele volt/van visszérrel, plusz abban piszkoskodott évekkel ezelőtt egy porckorongsérv és visszamaradt némi érzészavar.
Aztán ősszel lement a Nike. Az uccsó kilik már izomgörcs közeli állapotban, pár kisebb, amit lenyújtottam, magamban rimánkodtam, csak bírjam ki a célig. Nagyon rossz volt :(
A másiknak kutyabaja sem volt.
Már a Nike előtt megfordult a fejünkben a Spar 30, nekem, mert szép a plecsni, az kelll !, ő meg jön velem és kész :) Mert: ha simán megy a Nike, akkor megyünk a 30-ra. Amúgy azt sem hitte el, hogy lefutja, de azt mondtam, ha a 21 megy, akkor plusz 9 kili, nem kivon, nem öszzead:P
Aztán a Nike célban azt mondtam, innen tovább egy méterrel sem tudok menni, ez is necces volt.
Igen ám, de jött a Spartathlon...amit végig izgultam online.
Minden eltörpült ! Ha ők azt megcsinálják, akkor az én kis 30-am egy fika kis táv, ergo megyek/megyünk.
Mentünk, futottunk, győztünk ::)) Ilyet simát még az életemben nem futottam jó volt az idő, végig esett az eső, amit imádok. Nincs sok jobb, mint esőben futni :)
Ha még kellett volna 10 kili, azt is lefutottuk volna, annyira jól ment, görcs one :)
Aztán jött a 2011, talp, sípcsont, görcsmizéria egész tavasszal. Tavasz végére a nemlétező facom is tele volt.
Kaposvár, a táv felétől izomgörcs, mindkettő, sétálni is alig tudtam. Idegileg totálisan kész voltam.
Számomra olyan így "futni", hogy hiába érek gyalogolva a célba, ezért a teljesítményért nem érdemlek lóf@szt sem, nemhogy egy gyönyörő farsangi plecsnit.
Így kezdődőtt az évem. Azóta ugyan futottunk pár félmarcsit terepen, de nagyon fosok az izomgörcsttől. Amint kiérek terepről, akármilyen kicsi kis aszfaltra, rögtön görcsölni akar az egyik.
A futótársam, -e- képes a maratonra már régóta.
Megfordult a kocka.
Szépen rávezettem, hogy nekünk bizony az kákell, én meg itt parázok a görcsttől, ami általában jön is.
Biztos, hogy nem vitamin, vagy CaMg hiány, mert akkor mindkettő görcsölne.
Jézus... a Velencei tókerülés idén... még jó, hogy nem volt szintidő, sokat kellett az uccsó harmadban gyalogolnom miatta, hiába a sportkrém, magn.tabi, stb.
Wink FM, alig értem be a célba szintidő előtt 1,5 perccel :(
Akkor hogy lesz ebből Maraton ??
A múlthéten Rubintrékáztam, ott is gyakran görcsöl popsigyaksziknál, megszoktam....
.... csakhogy akkor és ott eltört bennem valami...
Ha egy ilyen kis tornát sem bír, akkor mi a francot akarok én Maratonozni ???
Most perpill azt érzem, hogy meg kell maradjak a FM-nál. Nem merem magam kitenni egy izomgörcsös Maratonnak, miközben őszintén bevallva, kurvairigy vagyok, hogy másnak ez megy :) Hm...talán lenne esélyem egy terepmaratonon...nem tom, az jobban megy, ha nem túl szintes, mert a szinteket sem szereti az izmom. Kicsinálja a hol fel-hol le.
Én, aki rávettem Őt, hogy márpedig nekünk még kell az a kis maratonocska, lefutja, én meg nem tudom :(
A írásom fő lényege és elmondanivalója:
- hogy a rossebb vigye el és egye meg !
Ui:
- tudom képes lennék, de a lábam tiltakozik :( evvan.
Ejnye, no! Én tudom, hogy ha te valamit akarsz, akkor az megvan! És nem hóhér, és nem akasztják! Fene a kiba.... kínlódásba, görcsökbe, fogalmam sincs mitől van és hogyan lehet elmulasztani. A kínlódásról regényt tudnék írni én is. Viszont tudom, hogy meglesz. Ha nem idén, akkor jövőre. De meglesz, mert te azt akarod! Én pedig mindig szorítani fogok, bárhogy is alakul. Run-ka - Petra megaláv!!!
Ps: Hol van már a Tatás írás?????????????????????????????????????????????????