Pont ezért kell kimenni futni.:))

Klasszul leírtad!  Oli szokta írni - sok mindenben nem értünk egyet, de ebben nagyon - hogy a mai városi ember annyira eltávolodott a természettől, annyi mesterségessel veszi körül magát, hogy már extrémnek és kerülendőnek, sőt, ijesztőnek hat számára az ami valójában természetes: a sár, a napfény, az időjárás változása, ha esik, ha fúj a szél, ha hó van vagy fagy. Szoktam nézni a gyerekeket: a kis purdék sikongatva ugrálnak félmeztelenül a tócsákban, amikor sok anyuka nyakig bebugyolálva ráncigálja a gyerekét gyorsan be a kocsiból a lakásba, nehogy megázzon szegény :)

A Spar maratont nagyon élveztem, kivéve a cél után, mert majd megfagytam. Jó lett volna a fűben ülve bandázni...hát az a kimaradt

Vanni jó!:) És hogy tudd,hogy vagy, érezned kell minden érzékszerveddel! 90%-ban egyetértek. Kutyát sétáltatni is jó!:)

Tegnap volt egy dokfilm a free...(gerek) vagy kikről... Elgondolkoztam...Jó, nem szívesen ennék kukából, de külföldön szinte divat a jó cuccokat is kidobni(ruha), ha meguntuk őket. Ezek az emberek szabadok élnek. Egyiksem volt sovány, egyiksem volt szakadt, egyik sem volt ápolatlan. Az egyik fickó a jól fizető állását és a barátnőjét hagyta ott ezért az életformáért. Lehet ez éghajlat függő is akár, nem tom, de olyan tájak voltak, olyan szabad élet.. hogy ihaj. Néha összejöttek, megoszották a cuccaikat, megvacsiztak akár szabad ég alatt, gitározgattak. Ez is egy életforma.

És nagyon sok olyan "futótól" hallom, hogy ááá, ma nem tudok kimenni futni, mert esik az eső, pedig annyira készültem rá....

És ??? Miért nem megy ???

Akinek ilyen az inge, az öltözzön fel, aztán sürgősen vegye le :)))

Jól összeszedted. Azt szeretem a legjobban, amikor elindulok otthonról és csak úgy kiválasztok egy távoli pontot és oda elfutok. Futok és tudom, hogy egy óra múlva ott leszek a látóhatár szélén és újabb célt választhatok.

Tegnap miután átverekedtem magam egy bozóton csodálatos kis borókás tisztásra leltem, egy kis gyöngyszemre. Gyűjtöm az ilyen kis titkos helyeket és alkalomadtán megmutatom a szeretteimnek.

Szép napot, megyek futok egy maratont.

Jó kis írás. Én azt szeretem amikor küzdeni kell. Futni szélben,hóban,sárban. Amikor csodálkoznak az ismerőseim miért szeretem ezt,azt mondom,mert az " extrém" körülmények nem is igazán a testet,hanem a lelket,az akaraterőt erősítik meg,és szerintem az a legfontosabb.

Ezt nagyon eltaláltad, szuperül megfogalmaztad. Teljesen más lett a viszonyom a természethez és az időjárási jelenségekhez, amióta futok.

Nekem is volt már hátborzongató érzésem, igaz a belváros szívében. Amikor az eső az arcodba csap, vagy egy korahajnali nyári napfelkeltébe futsz bele, vagy amikor ropog a hó a talpad alatt. Igaz, ezt lehetne még jóval intenzívebbé tenni, de kitől mire futja. Volt, hogy ilyenkor a Hegylakó zenéje ment- kicsit túlzás, de a tevé előtt döglőkhöz képest tényleg az Princes(s) of the Universe feelingem volt. :)

Armitage, igen a küzdés is jó, mikor szemvesülsz ez nehéz tereppel, összeszorítod a fogad, jól felszívod magad, hogy nehogymár... :))

Mozg, jó sokat futsz :))) ahogyan te futsz, az lenne a legjobb nekem is, csak félek eltévedek :) Pest nem vidék. Irigylésre meltó a tudományod, remélem majd én is így 10 év múlva és te is :)

Briel, én sem voltam mindg így...egészen addig, míg vidékre le nem költöztem. Pesten télen állandóan fáztam, útáltam a telet. És ott vidéken egyszer egy hajnalban, nagy hóban, -20 ban, mikor már nem tudtam bringával kimenni az állomásra, 35 perc gyalog, regényt tudnék most írni arról a hajnalról.... meseszép volt. Akkor és ott minden megváltozott és elhoztam magammal pestre.

VassGabika, bárhol lehet csodát találni, mindehol ott van, csak nem mindenki képes észrevenni.

faxau, akár kutyséta :)

Tudod, nekem volt olyan nyaram, amit úgy dolgoztam végig, hogy az egyik reggel még hersenően májusi zöld volt kinn minden, a következő reggel azon kaptam magam, hogy hullanak a levelek a cseresznyefáról. Akkor megálltam és megkérdeztem magamtól, hol a jó büdös francba voltam én a kettő között? Annak az évnek a végén kezdtem előbb bringázni (jártányi erőm nem volt) majd futni. Azóta újra tudom milyen illata a földnek, az esőnek, a hónak ...

run-ka, mindig olyan szépen meg tudod fogalmazni ezeket a dolgokat :) nekem nem megy, mert nem is nagyon szoktam rácsodálkozni az érzékeimmel semmire (nem vagyok valami vizuális típus, a többi meg... nos, maradjunk annyiban, hogy a hangokat teljesen kikapcsolom futás közben). de azért az a hódara múltkor nekem is tetszett! :) meg egyáltalán, futni, valamerre, ki tudja, merre, na ez nagyon bejön!

Run-ka ne tedd ezt velem! Szerda óta nem tudtam futni, ma pont a rekortán felé jártam, még az is olyan csábítóan tekergett a parkban, megszakadt a  szívem. Holnap ki fogok menni a Püspökerdőbe és ha nem tudok futni, hát körbegyaloglom néhányszor!

Nagyon tetszett ez az írás!