Neveztem a Spar Maratonra. Már vagy egy hónapja, de lusta voltam blogolni. Meg ezen kívül nem is történt más. A Vivicitta PB óta kicsit leengedtem, bele is kellett szokni az új melóba, kicsit tovább tartott, mint gondoltam.

Megint ott tartok, hogy már délelőtt várom az esti futást. Már kezdek rájönni, hogy nem fognak itt veszett rotweilerek rámrontani valamelyik bokorból, szóval nyugodtan futogatok a friss falusi levegőn. Csak a Maci nevű féllábszáras korcs támad rám, de ő kitartóan, minden este.

A vaddisznó. Nagyatádon voltunk múlt hétvégén feleségem keresztapjáéknál, én meg persze bedobtam a bringát a kocsiba, keltem vasárnap a kelő nappal és húztam át Kadarkútra, hogy onnan toljak egy laza hatvanas kört a Zselicben. Nagyon szép domvbidék, rövid, de igen meredek mászásokkal. A túra eleje szarul indult, belefutottam egy brutális csalános-vadrózsásba, amin átküzdöttem magam, de az erdőbe visszaérve még nagyobb csalánerdő fogadott, így inkább visszafordultam. Miután másodszor is szétmarattam-tépettem magam, rájöttem, hogy elhagytam a bringás szemüvegem. Megint vissza, szerencsére meglett, majd negyedjére is át a dzsuván. Bírtam röhögés nélkül, mit mondjak... Aztán gyorsan visszajött a kedvem,  csapatom az erdőben egy laza negyvenes tempóval lefelé, mikor a kanyar után észreveszem, hogy egy marha nagy pocsolya éktelenkedik az út közepén. Az az igazi vaddisznófürdető, mocskos posvány dagonya, ami olyan régóta van már ott, hogy már békák is élnek benne, zöld nyálka a tetején, ahogy kell. Középen volt egy kis keményebb földcsík, na mondom az pont jó lesz nekem, megközölöm. No a hátsó kerék lecsúszott, agyig merült a dagonyába, apa meg szépen, ahogy kell, fejjel előre bele a pocsolyába. A bringa ki se látszott, olyan mély volt ez a szar :) Szerencsére kézzel tompítottam, így nem arccal fogtam talajt, de így is csodásan néztem ki, és az illat meg egyszerűen pompás volt. A Katicatanya melletti kemping lakói álmos szemekkel pislogtak, hiába, viszonylag ritkán látni vaddisznót mountain bikeon. Szerencsére nem volt messze Szilvásszentmárton, ott meg tudtam fürödni a halastóban, így végül minden szép és jó lett.

A maratoni felkészülésről is szeretnék írni pár sort, és várom is a véleményeket-már ha valaki egyáltalán eljut idáig az olvasásban. Szóval, egyelőre óvatosan, de biztosan emelgetem a heti futómennyiséget. Kedd-szerda közepes távon, közepes tempóval, csütörtök kicsit rövidebb, viszont kilométerenként váltogatva a laza és a kifejezetten kemény tempós futásokat, péntek pihi, szomban öt kili lazán, lassan, vasárnap pedig hosszú futás, minimum húsz kilométer, amit majd szeptember végéig szeretnék harminc fölé tornázni.

Természetesen háromhetente pihenőhetet fogok tartani, nagyon lassú, rövid 5-6 kilis kocogásokkal, vasárnap is max 10-12, az is nagyon óvatosan. Emelett néha bicaj, és úgy néz ki, hogy lesz pár napom a Bükkben augusztusban és szeptemberben is. Ezekre egy-egy durvább teljesítménytúrát tervezek, nem futva, de viszonylag hosszabb távokon tempósan, lehetőleg pihenő nélkül, vagy csak nagyon rövid pihenőkkel. Augusztus elején egy 50-55km körülit, szeptember vége felé, három héttel a maraton előtt meg egy 60-70km-es távot gondoltam. Aztán majd elválik mi lesz ezekből, mennyire fogom bírni.

A mottó továbbra is, keményen, fegyelmezetten, de ésszel. Most jó erőben érzem magam, kevésbé fáradnak a lábaim, csütörtökön a nyolc kilis váltott tempójú futásomban a hetedik kilométer 4:20-as tempóval sikerült. Életemben nem gondoltam volna, hogy tudok négyhuszas kilit futni. A meleg viszont meg tud törni, tegnap kidöglöttem már az öt kilométeren is. Sajnos ebben egyelőre nem látszik túl nagy javulás, jövő hétre hűl csak le kicsit pár napra, azután melegszik újra. A maratonra már tán csak nem lesz megint harminc fok. Akkor tökön szúrom magam.

Jó sportolást Mindenkinek!