Egész jól alakul ez a szabadság :) siekrül tartani a keveset eszem fogadalmat, jókat tekerek esténként, reggel-este ápolgatom a lábaim, szóval relax van. Legalábbis sport terén. Azért egy ilyen hatvan perces tekerés is meg tud izzasztani, olyan 130-as pulzus körül tolom. Szobabicajon nehéz megtekerni 140-150 közé. Helyesebben megtekerni nem nehéz, de ott tartani egy órán keresztül... Fogyogatok is szépen, szerintem simán 90kg alá tudok menni július elejére, és akkor tuti nem lesz gond a félmaratonnal.

Jövő héten szerdától egy hét szabi, fent leszünk a Bükkben, egy jó kis egyhetes edzőtábort tervezek, a múltkorihoz hasonló tíz-tizenöt kilométeres terepfutásokkal.

Jó sportolást Mindenkinek!

No, eldöntöttem. Egy hétig off, semmi futás. Hátha használ valamit ez a kis pihenő, majd elmegyek gyógyvízben kiáztatni, meg ilyesmi. Azért a szobabicjat meghajtom majd esténként Nigella falatozója és Jamie vidéki konyhája mellett :)

Egy hét múlva beszámolok az eredményről, remélem pozitívabb hangulatban. Addig is jó sportolást Mindenkinek!

Ez a tegnapi borzasztó volt. Vagy sokat nyavajgok? Az is lehet :) Totál be volt állva a bal vádlim, már az első kilométeren fájt a jobb térdem, aztán kőkeményre beállt a bal lábam a sípcsont mellet, szóval katasztrófa volt az egész. Mintha teljesen visszfejlődnék, nem értem az egészet. Az utolsó két kilin már csak vonszoltam magam. Ez így nem lesz jó, mert előbb-utóbb ebből elegem lesz.

Utánagondoltam alaposan, és rájöttem, hogy tulajdonképpen azóta rossz minden, hogy a múltkor lefutottam azt a huszast. Na azt valszeg nem kellett volna... Ott túlerőltettem magam, és azóta mintha csak rosszabb lenne minden. Nem hogy gyorsulnké, inkébb lassulok, ez még nem is érdekelne, de a kilométerek sem gyűlnek. Talán pihennem kellene egy egész hetet, kenegetni naponta háromszor a futóműveket, szobabicajozni, pihentetni, keveset enni. Azt hiszem ezt meg is próbálom. Most semmi izomláz vagy fájdalom, ahogy itt ülök, de majd este megint lemegy futni, és ha megint ennyire rossz lesz, akkor kihagyok egy hetet.

A félmaratonig még van pár hét, de már nem is tudom mit csináljak, egyáltalán elmenjek-e olyan messzire...

Úgy látszik, jót tett ez a pár nap pihenő, a szombati 15km nagyon jól esett, és remekül sikerült. Elég kemény terepen futottam, 600m szintkülömbséggel, ez nekem nagyon durva. A bálapátfalvi tótól a Bélkőig felfutni nem volt egyszerű, aztán Őr-kőtől lefelé már könnyen ment, ott viszont már jelentkezett a térdfájás. Emelekedőn fel semmi térdfájás, nagyon jó volt futni, csak nagyon fárasztó, folyton 170 fölött volt a pulzsusom.

Persze a betervezett csütörtöki 32km-es túrából semmi sem lett, sőt pénteken is gyakorlatilag csak ittunk a teraszon, grilleztünk és bámultuk az esőt. Gondolom senki sem saknál ezért... Így persze plusz három kiló volt ez a pár nap, pedig mínuszban teveztem ennyit. Egyébként nem bánom, ilyen is kell néha :)

Folytatom tovább, a tegnap megerősítette bennem a hitet, hogy képes leszek megcsinálni a hegyi félmaratont. Még van több, mint egy hónap a felkészülésre. Csodás volt az erdőben futni, csak magam. Így van értelme, így tényleg lehet szeretni, de a szegedi aszfaltfutásokat ezután csak még jobban fogom utálni :) A saucony-ról annyit, hogy most volt az első igazi teszt, és fantasztikusan teljesített! Ebben a totál sz@r sáros időben egyszer sem csúszott meg, és nagyon kényelmes volt. Megérte az árát.

Jó sportolást Mindenkinek!

Aki nem szereti a csúnya beszédet, ne olvasson tovább. Lehet, hogy ki is moderálják. Elnézést mindenkitől, elszakadt a cérna...

Na most lett kurvára elegem. Ha a régi stílusomban futok, szétmegy a térdem, ha az újban, akkor a vádlim miatt nem tudk sokat futni. Ma hetet sem tudtam már lefutni, sétálnom kellett vagy egy kilométert, alig vonszoltam magam haza, jártányi erőm nem volt. Nem fogok megint két-három kilométerekért lejárkálni esténként. Mindig is utáltam futni, nem lesz ez már másképp. Sőt, szerintem most egy életre megutáltam. Hat hónap a nagy semmiért, kezdhetem előlről az egészet. Kezdje a halál. Elegem van. Pont. Inkább beverek egy jó hideg sört meg rendelek egy pizzát. Azon legalább nem kell folyton stresszelnem magam, mint ezen a rohadék fogyós-futós faszságon...

A tegnapi nyolcas arról szólt, hogy próbáltam stílust váltani. Eddig sarokra érkeztem, és több, mint valószínű, hogy ez volt minden fájdalom forrása, ígyhát jópár youtube-os futótechnikáról szóló viedó megnézése után nekiláttam a talp első részére érkezni. Először nagyon fura volt, aztán később is :) Valahogy gyorsabb, pattogósabb lett így a mozgásom, nehéz volt lassan futni. A térdfájás egyáltalán nem jelentkezett, a vádlim viszont teljesen kész lett, olyan izomlázam van benne, alig tudok menni. Vajon azért, mert valamit rosszul csináltam? Vagy azért mert eddig csináltam rosszul? Eddig már stabilan futottam 10-13 kiliket, de ezzel az "új" technikával hatnál már kész volt a lábam. Mindegy, futogatok még így, mert mindezek ellenére jobbnak érzem, mert a térdem tényleg nem fájt, a vádli meg könnyebben erősíthető, mint a térd, az fix. Igazából úgy érzem, mintha lábujjhegyen, pipiskedve futnék, de nem hiszem, hogy tényleg így lenne, erre azért odafigyeltem.

Holnap nyomom tovább, mindenképpen át akarok szokni a sarokra érkezésről. Ma pihenek, kenegetek :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Húú de elmaradtam a blogírással. Valahogy mindig kiözbejött valami mostanában. Igzából túl sok említésre méltó dolog nem is történt a futással kapcsolatban...

A térdeim továbbra is furán kattognak, négy-öt kilométer után már rendesen fájnak. Másnapra elmúlik, nem tudok mit kezdeni vele. Amíg nem mengy le további négy-öt kiló, addig tuti fájni fog. Pedig kár érte, kezdek nagyokat futni (mindig ideértendő, hogy magamhoz képest), megtaláltam a kedvenc futókörömet, tizenhárom km és nagy részén viszonylag nyugis az útvonal, kevés gyalogos, kevés lámpa.

Beneveztem a tizennyolcadik bükki hegyimaratonra, megpróbálom a félmaratont. Legalább lesz egy cél, amit szem előtt tarthatok futás közben. Nem igazán hiszem, hogy sikerülni fog, mostanában kicsit mélyponton vagyok a térdfájás miatt, sokszor érzem úgy, hogy hiába minden kitartás, a végén nem leszek képes lefutni a hegyi félmaratont, majd a maratont, mert az izületeim nem fogják bírni. Kicsit el is keseredem néha. Ezekbe a tizenhármakba is belegyalogolok, kb háromszor fél peret, ami nem sok, de mégsem futás... Sajnos a a kilóim sem úgy mennek, ahogy szeretném, tudom, hogy nem szabad türelmetlennek lenni, de most tényleg nagyon megállt a fogyás. Eddig december óta kilenc ment le, de áprilisban pl csak egyetlen vacak kilócska :)

Egye fene, futok tovább!

Jó sportolást Mindenkinek!